Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

146 Auer—Csizmás—Németh 2. ábra. Forráskamra hossz-, és keresztmetszete. (1) = termett szikla, (2) = csömöszölt beton gyűjtőmedence, (3) = homokfogó, (4) = vasbeton befedés, (5) = kőkitöltés, (6) = vasbeton járópalló, (7) = építési beürítőcső, (8) = üzemi vezeték szűrőkosárral és tolózárral, (9) = nagynyomású visszamosó vezeték, (10) = fenékbeürítő, (11) = túlfolyó bukóéi tük 300 mm névleges átmérőjű csővezetéken, melyet a forráskamra fenekén létesített hosszanti árokba fektettünk le. A cső végére szerelt tolózár a későbbiek folyamán is lehetőséget ad a forráskamra teljes víztelenítésére, hogy a tisztítása vagy javítási munkálatok zavartalanul elvégezhetők legyenek benne. A kutatótárót járható szelvényűvé bővítettük, és az erősen repedezett sziklák omlási veszélyére való tekintettel végig beton védőburkolattal (táróboltozattal) láttuk el. A táró oldalfalára függesztettük fel a forrás vizét szállító 200 mm átmérőjű csővezetéket (3. ábra). A forrás ritkán jelentkező árvízi vízhozamának elvezetésére a táró alján megfelelő méretű folyókát képeztünk ki, melyet előregyártott beton fedlapokkal fedtünk le. A táró bejáratánál betonba rakott terméskő támfal készült rácsos bejárati kapuval. Mivel a forrás a 246,00 m A. f.-i szinten fakad, és a turistaközpont 332,00 m A. f.-i szinten fekszik, közben pedig 446,00 m A. f.-i szintre emelkedő hegygerinc van, ezért a forrás vizét csak szivattyúzással lehet a felhasználási helyre juttatni (4. ábra). A forráskamrában foglalt víz az említett 200 mm átmérőjű csővezetéken jut a szivattyúház alatt elhelyezett 16 m

3-es tározómedencébe, melynek túlfolyója bizto3. ábra. Forrástáró képe