Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

124 Hunyady Domokos oxigént igényel és ezért a mineralizációnál az oxigénhiány anaerob folyamatokat idézhet elő. A rádióaktív vizek dekontaminálását elősegíti a derítés és utána a megfelelő szűrés. Nagyobb hatásfok érhető el mészszódás lágyitás útján. (A stroncium

90 50%-ig eltávolítható.) A derítés és szűrés többszöri megismétlésével a dekontaminálás 95—99%-ig is sikerül. Derítésre berendezett vízművek esetében szükség szerint a derítő könnyen átalakítható a dekontaminálással kapcsolatban mész-szódás lágyításra. A legjobban azonban ioncserével lehet a rádióaktív anyaggal fertőzött vizet dekontaminálni, mégpedig vegyeságy cserélőkkel. Olyan eljárás, amely mindenfajta rádióaktivitást gazdaságosan dekontaminálna, nagyobb vízmennyiségek részére még nincs. A vízmüvek üzemeltetése során ennélfogva állandóan mérni kell a víz rádióaktivitását és ha az a megengedett koncentrációt túllépi, meg kell állapítani a következőket : 1. Milyen rádióaktív anyagok vannak jelen, milyen koncentrációban és milyen ezekre a konkrét anyagokra a még megengedhető koncentráció. 2. Milyen eljárás lehetséges a dekontaminálásra az adott helyzetben. Ha az értékelés alapján az eredmény kedvezőtlen, a víznek kiszolgáltatását azonnal be kell szüntetni. A felszíni víztisztítással kapcsolatban összefoglalva megállapítható, hogy a szennyeződések lehetnek fizikai, kémiai, biológiai és radiológiai szennyeződések, amelyeknek eltávolítására sablonos általános érvényű megoldást megadni nem lehet, mert minden nyersvíz egyedi jellegű, vagyis mindegyiknek megvan a maga arculata. A vízkezelés igen bonyolult technológiai folyamat, amely nem oldható meg rendszerint egyedül egyik vagy másik eljárásnak az alkalmazásával. A leggyakrabban arra van szükség, hogy a leghatékonyabb technológiát több technológiai elemnek szintézise útján határozzuk meg. 2. Talajvízdúsítás A talajvízdúsításnak az a lényege, hogy a meghatározott mennyiségű szükségszerűen előtisztított felszíni vizet a talajba beszivárogtatják medencék, kutak vagy alagcsőhálózat útján, ahonnan egy bizonyos ideig (15—60 napig) való tartózkodás után mint „mesterséges talajvíz" kitermelésre kerül. Több helyen voltak kísérletek teljesen előtisztítatlan nyers vízzel való talajdúsításra, de a talajvízdúsításnak ez a formája hosszabb időtartamra rendszerint nem válik be. A szemcsés talaj pórusai ugyanis eltömődnek, megváltozik a talajban a biológiai élet, az elszikkasztott víz nagymértékben oxigénszegény lesz, a szénsav tartalma növekszik, ezáltal agresszívvé válik, meg nem engedhető mértékben vas- és mangántartalmú lesz és ennélfogva tönkreteszi a víztermelő kutakat. Üjabban ott, ahol talajvízdúsítással komolyan foglalkoznak, csak megfelelően előtisztított nyersvíz kerül elszivárogtatásra. Az előtisztítás mértéke függ a nyersvíz minőségétől, az áteresztő talaj jellegétől és a meglevő természetes talajvíz minőségétől. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével, ha gondoskodás történik, hogy az elszivárogtatott víz a talajban a kiemelés előtt megfelelő ideig (15—60 napig) tartózkodjék, akkor a dúsított talajvízből kitermelt víz az eredeti talajvízből termelt vízzel legtöbbször teljesen azonos minőségű lehet.