Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Korszerű víztermelő telepek 113 A nagyüzemi regionális vízrendszer előnye és gazdaságossága tehát elsősorban az igényelt víz kitermelése (vízkivétel és vízfeldolgozás) terén mutatkozik. A következőkben röviden vázolom a víztermelési módokat, majd a vízkezelés egyes lépcsőit és a velük kapcsolatos kérdéseket, nem érintve a hidrogeológiai elő­munkálatokat. II. FELSZÍNALATTI VÍZTERMELÉS 1. Víztermelés függőleges szűrőcsövű kutakkal A legjelentősebb ebben a csoportban a fúrott kutas víztermelés, amellyel általában minden mélységben levő vízvezető réteg feltárható. A függőleges fúrott kutak átmérője a szűrőszerkezet átmérőjének függvénye. Ez viszont a vízvezető rétegek sajátosságaitól függ. Meghatározása a fúrási techno­lógia lehetőségének figyelembevételével hidrológiai feladat. A kútfúrási technoló­gia a rendelkezésre álló berendezés mellett elsősorban az átfúrásra kerülő rétegek­től függ. Elsőrendű fontosságú, hogy a felhasználásra kerülő csőanyag maga korró­zióálló, vagy a korroziótól védő anyaggal (műanyag, gumi stb.) bevont legyen. A szűrőszerkezetek közül a szűrőcsövek bevonata huzalszövettel korszerű nagyobb víztermelő helyeken külföldön már nem szokásos. A talaj szemszerkezeté­nek megfelelő szemeloszlású egy- vagy kétrétegű szűrőkavicsréteget alkalmaznak előnyösen 150—170 m mélységig. Külföldön a hidas réselésű, valamint az áramvonalas vízorros acél szűrőcső­fajták mellett kőagyag és más anyagú szűrőcsöveket is alkalmaznak. A szűrő­szerkezetek fejlődése az utóbbi években jelentős. Kívánatos volna hazai fejleszté­sük is. A kutak üzeménél a régebben szokásos és bizonyos körülmények mellett ma is indokolt szivornyavezeték helyett korszerűbb víztermelési mód a kutanként elhelyezett szivattyús üzem, ami a kutak egyedi üzemének sajátos kívánságaihoz sokkal jobban alkalmazkodik. A fúrási technológia fejlesztéséhez döntő mértékben járul hozzá a geofizikai műszeres vizsgálat és általában a lyukszelvényezés alkalmazása. Tovább javította a helyzetet a helyes kútépítési elvek lerögzítése, majd a nálunk legújabban alkal­mazott palástcementezés, amely megakadályozza, hogy a különböző nyomású víztartó szintek egymással és a beszűrőzött réteggel kapcsolatba kerüljenek a kút béléscsöve mentén. A víztermelő kutak fúrási technológiájának fejlődése nyomon követte tulaj­donképpen az olaj és szilárd ásványi nyersanyagkutató fúrások terén mutatkozó technikai haladást. Átvette az ott alkalmazott legkorszerűbb fúrási technológiát, a műszeres vizsgálati eljárásokat és ezek felhasználásával úgy építette a vízellátás céljára készülő kutakat, hogy azok a geológiai, a műszaki és ugyanakkor a gazda­ságossági követelményeket is kielégítsék. A kútfúrás technológiájának tökéletesebbé tétele és a hidrogeológiai adottsá­gok jobb megismerése révén hazánkban elérhető volt, hogy csökkent a kutak átlagmélysége. Országos viszonylatban 1945 előtt a kutak átlagmélysége 180 m volt, jelenleg csak 125 m. A korszerű kútfúrási technológiák alkalmazásával csök­kent a kutak elkészítéséhez szükséges idő is. 8 vízügyi Közlemények

Next

/
Thumbnails
Contents