Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Települések vízgazdálkodási üzemei 103 II. táblázat — Tabelle II. Város lakossága 1000 főben Költség megnevezése 50 75 100 250 500 Főnyomócsőhálózat költsége 1 lakosra 100 116 133 185 242 Elosztóhálózat költsége 1 lakosra 100 92,5 85 82,7 91 A teljes csőhálózat költsége 1 lakosra 100 97,5 97,3 109,8 131,0 2. a hosszabb hálózatban a vezetékellenállás nagyobb, tehát növekszik a szál­lítás energiaszükséglete, 3. a hos szabb hálózatban a veszteségek fajlagos értékei is rendszerint nagyob­bak. f) A gravitációs közműhálózat (csatorna, távfűtés kondenzvize) ne terjedjen túl a vízválasztókon, különben a hálózat egységének megteremtéséhez átemelő­telepek szükségesek és állandó üzemköltségtöbblet is jelentkezik. A továbbiakban külföldi vizsgálatok alapján a vízellátásnak a település nagy­ságához kapcsolódó néhány gazdasági mutatószámát ismertetjük. A Szovjetunióban vizsgálták a vízvezetéki hálózat költségeinek és a település nagyságának összefüggését. 2 A rubelben megadott költségek alapján indexeket számoltunk ki. Alapnak egy 50 000 lakosú város fajlagos csővezetéki költségét vettük fel. Az eredményt a II. táblázat adja. A vízellátás fajlagos összköltségeinek alakulását Angliában Loumax tanulmá­nyozta. Számításaiban az üzemköltségeket is figyelembe vette. 3Eredményei alap­ján, ugyancsak egy 50 000 lakosú várost tekintve bázisnak, az 50, 75, ÍOO, 250, 500 ezer lakosú városra 100, 99,5, 96,5 102,2, 105,0 költség indexszámokat kaptuk. E két kutatási eredmény összehasonlítása igazolja, hogy a hálózatköltségeinek vizsgálata és az összráfordítások vizsgálata hasonló megállapításokra vezet, a vízellátás fajlagos költségei egy 100 000 lakosú településben a legkedvezőb­bek. E megállapítás ellenére sem törekszünk arra, hogy egy nagyobb várost több 100 000 fő kapacitású vízművel lássunk el. Egy település ellátására általában egy vízmüvet, vag}' több összekapcsolt, de teljes kooperációban működő vízművet létesítenek, mert: a) a természeti adottságok rendszerint nem teszik lehetővé a tetszés szerint megosztott, decentralizált megoldásokat, b) nagyobb egységben jobban kiegyenlítődnek a csúcsok, kisebb lesz az egyen­lőtlenségi tényező, c) biztonsági tartalékok képzése, a többoldalról való ellátás és ezáltal a folya­mat os vízszolgáltatás kedvezői)!) körülmények közt biztosítható. Azok az elvek, amiket itt egy településre vonatkozva rögzítettünk, értelem­szerűen a regionális üzemekre is érvényesek és éppen a felsorolt három szempont indokolja a regionális megoldások lehetőségeinek tanulmányozását. 3 Muravjev: Architektúra 1960. 5. szám. 3 Bocsarov közlése nyomán, Architektúra 1960. 5. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents