Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

98 Borsos József A vízgazdálkodási szempontok helyes értelmezése nemcsak megengedi, hanem meg is követeli az élővizek öntisztító erejének kihasználását. A szennyvíztisztítás technológiai módszerei fejlődnek, ennek ellenére óriási és gyakran fölösleges ráfordításokra lenne szükség, ha minden szennyvizet teljesen meg akarnánk tisztítani. A tisztítás mértékét a befogadó terhelhetőségének tanulmányozása alapján kell megtervezni. A tervezés során eldöntendő legfontosabb kérdések műszakiak, technológiaiak, gazdaságiak és a megvalósítás sorrendjét érintők lehetnek. A fontosabb problémákat a következőkben foglaljuk össze: a) A csatornázás rendszerének megválasztása. A legelőnyösebb rendszert a helyi adottságok, a városfejlesztési tervek és gazdaságosság határozzák meg. Eldöntendő részletkérdések még: 1. a meglevő csatornázási rendszer, illetve a természeti adottságok figyelembevételével a további fejlesztés egyesített, elválasztó, vagy vegyes rendszerű legyen-e, 2. ha vegyes rendszerű lesz a csatornázás, a település mely területein célszerű egyesített és mely területeken elválasztó rendszernek a tervezése? b) A városfejlesztési tervekkel kapcsolatos problémák: 1. elválasztó rendszerű csatornázásnál mely területeken lépcsőzhető a csatornahálózat teljes kiépítése (I. ütemben csak szennyvízhálózat és csapadékvízlevezető árokrendszer) ? 2. lesznek-e olyan területegységek, ahol szennyvízcsatornázás kell, de a csapadékvizek a távoli jövőben is nyílt hálózaton vezethetők le? 3. melyek azok a területegységek, ahol elegendő csapadékvízlevezető árokhálózat létesítése szennyvízcsatornázás nélkül (házi derítők, korszerű higiéniával épült pöcegödrök stb.)? 4. melyek azok a területegységek, ahol vízcsőhálózat épül ugyan, de csatornázáshoz nincsenek és nem is lesznek meg az előfeltételek? 5. van-e olyan terület, ahová vízcsőhálózatot nem terveznek, de zárt csatornahálózatra szükség van? (ipari terület saját vízellátással). c) Meg kell határozni a gyűjtőhálózat alapadatait (vízszintes és magassági vonalvezetés, keresztmetszeti méretek). d) A befogadó öntisztító képességének, szennyezettségének és a várható szennyvizek mennyiségének, minőségének egybevetése alapján el kell dönteni, hogy : 1. az egész település háztartási szennyvizeinek milyen módszerű és milyen fokú tisztítására van szükség? 2. szükség van-e az ipari szennyvizek tisztítására, nagyobb, különleges tisztítótelepeken? e) Meg kell határozni a végátemelő és tisztítótelepek helyét. Az átemelést és tisztítást célszerű közös telepen végezni. Nagyobb egységben mindkét művelet gazdaságosabb, tisztázni kell azért a centralizált megoldás lehetőségeit. f) Mérlegelni kell az átemelő és tisztítótelepek területigényét. Figyelembe kell venni technológia várható fejlődését, mely a területszükségletet csökkentheti. A legnagyobb terület az iszapszárításhoz szükséges. Ha a szennyvíziszapból a víz nagyrészét valamilyen új eljárással (pneumatika, centrifugálás, elégetés stb.). ki lehet vonni, lényegesen kisebb területre lesz szükség. Ha nincs elegendő terület,, az iszapot csővezetéken távolabbi telepre lehet szállítani.