Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

94 Borsos József 5. A tervben számszerűen csak a 20 éves időszak végéig megvalósítandó létesítmények költségei szerepeljenek. A további fejlesztésre a terv csak utal és az összefüggéseket elemzi. 6. Meg kell vizsgálni azonban a további fejlesztés lehetőségeit. Tisztázni kell, legalább nagyvonalakban, hogy a 20 éves tervidőszak után a vízigények miképpen elégíthetők ki? Ez azért szükséges, mert a kerettervet úgy kell összeállítani, hogy az a továbbfejlesztésnek is alapját képezze. 7. Meg kell határozni a megvalósítás sorrendjét, a terv ütemezését is. Ebben a már említett fő szempontok (gyors segítség, biztonságos vízellátás, gazdaságosság) játsszák a fő szerepet. g) A távlati fejlesztési terv tagozódása A vízmű üzemének természetéből folyóan a fejlesztési terv a következő részekből áll: 1. víztermelő és kezelő berendezések, 2. átemelőtelepek, gépházak, 3. ellátási övezetek, tározótér, 4. főnyomócsövek és ellátóhálózat. A kerettervben műszaki részmegoldások még nem szerepelnek. Az irányelveket, fejlesztési módozatokat jelöl meg, a fejlesztéshez szükséges területeket biztosítja, költségelőirányzatokat és ütemezést ad. 3. Az ipar vízellátása Nagyvárosokban, valamint sűrű településekkel behálózott iparvidékeken a helyi vízkincs gyakran nem elég ahhoz, hogy minden vízfogyasztót ivóvíz minőségű vízzel lehessen ellátni. Az iparüzemek nagy részének vízigénye minőségi szempontból könnyebben kielégíthető. Indokolt tehát megvizsgálni, nem előnyösebb-e a nagy vízfogyasztású iparüzemek függetlenítése az ivóvízhálózattól? Iparüzemek vízellátásának lehetőségei a következők : a) az egyes ipartelepek önálló saját üzemű vízellátása, b) külön ipari vízmű létesítése nagyobb ipari területek számára, с) ellátás a közüzemi ivóvízhálózatról, d) az a—

с) ellátási módok kombinált alkalmazása. Az üzemenként, üzemcsoportonként önálló ipari vízellátásnak hosszú múltja van. Az iparnak saját érdekében is erre kell törekednie, mert a sajátüzemű vízmű termelési költsége rendszerint alacsonyabb az ivóvíz vízdíjánál. Ez a megoldás az üzemet a közüzemi vízmű ellátásától függetleníti, annak zavarai nem akadályozzák a termelést. A közüzemi ivóvízzel való ellátás indokolt, ha beépített területeken kis, vagy közepes vízigényű üzemek elszórtan települtek. Előfeltétele, hogy elegendő közüzemi víz álljon rendelkezésre. A külön ipari vízművel való ellátást kevésbé alkalmazzák, az ipar sok városban a közüzemi vízművek termelésének nagy hányadát veszi indokolatlanul igénybe. Az I. táblázaton példaképpen néhány külföldi adatot közlünk azzal a megjegyzéssel, hogy a statisztikai adatokat kellő kritikával kell felhasználni, mert gyakran ipari vízdíjjal számlázzák más nagyfogyasztók (közintézmények) vízhasználatát is. (Ez a helyzet pl. Budapesten is.) A közüzemi ivóvízművek az iparüzemek számára magasabb vízdíjat állapítanak meg, hogy ezzel is ösztönözzék az ipart saját vízmű létesítésére. Ez azonban csak abban az esetben hatékony eszköz, ha az árhatóságok nem ismerik el a magasabb díjat árképző tényezőnek.