Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

90 Borsos József Az ellátandók összlétszáma mellett azok életkor, nem és foglalkozási ág szerinti összetétele és — ami a legfontosabb — területi elhelyezkedésük is ismeretes (laksűrűség). E tényezők adják a reális alapot az üzemi tervezés számára, mert: a közművek termékeit csővezetékek, kábelek segélyével tudják szolgáltatni, a mértékadó kapacitás és ezáltal a leggazdaságosabb üzemnagyság a szükségleteknek megfelelően állapítható meg, az egyes üzemrészek maximális kihasználtságra tervezhetők, végül a megvalósítást is a szükségleteknek megfelelően reálisan lehet ütemezni. Ezekhez a lehetőségekhez az üzemek a városrendezési tervezés segítségével jutnak el. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a helyi vízgazdálkodás és a városrendezés állandó kölcsönhatása jellemzi a két munkaterületen folyó kétfajta tervezést. A városrendezési tervezés — inkább elvek rögzítése — kevesebb meghatározott műszaki elemet tartalmaz. A vízgazdálkodási üzemek fejlesztési tervei viszont — még abban az esetben is, ha azok nagy távlatra szóló kerettervek — főként műszaki meggondolásokra épülnek fel. A városfejlesztési terv, illetve a városrendezés területfelhasználási terve szabja meg az egyes városrészek, lakónegyedek, lakókörzetek, lakótömbök területi és magassági elhelyezését, nagyságát, laksűrűségét. A lakosság által fogyasztott vízmennyiséget viszont a lakosszám, az ellátócsőhálózat vezetékeinek méreteit pedig a laksűrűség és a fejadag határozzák meg. Az ipartelepek jellege és elhelyezkedése ugyancsak szoros kapcsolatban van a szolgáltatandó víz mennyiségével és minőségével. A teljes vízszükséglet és annak minőség szerinti bontása szabja azután meg a víztermelés mértékét és módját, a település domborzati viszonyai szerint kell megtervezni az ellátási zónákat és a nyomómagasságokat. A víztermeléshez viszont egészségügyileg védhető, nagy szabad területekre van Szükség, amit a városrendezés biztosít a vízműfejlesztés számára. A városrendezésnek kell gondoskodnia a vízmű más fontos létesítményeinek, pl. a tározó medencéknek az elhelyezéséről is. A területi igényeket viszont csak akkor lehet pontosan megadni, ha a keretterv legfontosabb irányelveit rögzítették. A kérdés ezután az, milyen sorrendben folyjék a tervezés? Előbb készüljön-e el a városrendezési terv és azután az üzemfejlesztési tervek, vagy fordítva ? Mivel a kölcsönhatás állandó és a tényezők összefonódnak, a leghelyesebb eljárás az, ha az általános városfejlesztési irányelvek rögzítése után a városrendezési tervezéssel egyidejűleg, de azzal állandó érintkezésben megindul a helyi vízgazdálkodási üzemek távlati fejlesztésének tervezése is. Menetközben a két tervfajtát egyeztetni kell. Mindkét tervezés során hatékonysági, gazdaságossági vizsgálatokat is végeznek. A városrendezési tervezésben makroökonómiai, a vízgazdálkodási üzemek tervezésében mikroökonómiai módszerek használata indokolt. A vizsgálatok mélysége és pontossága is eszerint különböző, de az üzemfejlesztési tervezésnek sem szabad elmerülni a részletekben.