Vízügyi Közlemények, 1964 (46. évfolyam)

1. füzet - I. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási üzemei és a regionális vízgazdálkodás

Települések vízgazdálkodási üzemei 87 aránt megtalálhatók. Ezek a főként építészeti alkotások, bár funkcióik, komplexitásuk, méreteik, megjelenési formáik, jelentőségük igen különbözőek lehetnek, egyedül nem teszik a várost várossá. Bizonyos nagyságrenden túlterjedő halmozódásuk azonban már egyes mérnöki létesítmények működését is megkívánja, amelyek minden nagyobb és városjellegű településben nélkülözhetetlenek. Központi szerepét ugyanis a város nem tudja betölteni, ha megfelelő közlekedési létesítményekkel nem rendelkezik és ha a közlekedés üzeme nincs a feladatok teljesítésének megfelelően megszervezve. Még nyilvánvalóbb a mérnöki létesítmények nélkülözhetetlensége a városi lakosság szükségleteinek magasszintű kielégítésében, ami teljesítőképes, korszerű közmüvek nélkül el sem képzelhető. A város mérnöki létesítményeitől megkívánt teljesítőképesség a városok lakosságszámával és az életszínvonal emelkedésével arányosan növekszik. A települések abszolút lakosságszáma növekedni fog, mert az emberiség egészének lélekszáma egyre gyorsuló ütemben nő, az élelmezés, az egészségügyi ellátás megjavulása és a gyarmati népek felszabadulása következtében. A demográfia rendje arra mutat, hogy 1950 — 2000 közt, tehát 50 év alatt az emberiség lélekszáma kétszeresére fog növekedni. A gyarapodó emberiség elhelyezkedése a településekben, a lakosság vándorlása a városokba egyre nagyobb és nagyobb városok kialakulásának és ezeknek magasszintű technikai berendezésekkel való ellátásának az irányába halad. Azt a folyamatot, melynek során a lakosság a falvakból, a mezőgazdasági jellegű településekből a nagyobb települések felé áramlik, „városodásnak" nevezzük. A nagyarányú városodás a kapitalizmus kibontakozásakor indult meg és az ipar fejlődésének arányában növekedett. A szocializmusban ez a folyamat természetesen tovább fokozódik. Ebből a két jelenségből az általános népességszaporulatnak és a városodásnak egyre gyorsuló üteméből a városlakók létszámának hatványozott növekedésére kell következtetni. A lakosságnak azonban nem csak a száma, hanem az igényei is egyre.fokozódnak. Az életszínvonal emelkedése a mérnöki létesítményekkel szemben támasztott követelményeket mind mennyiségi, mind minőségi szempontból erősen emeli. Míg pl. a vízhasználat egyszerű közkutas ellátás esetén fejenként és naponként csak 40—50 liter, addig egy központifűtéssel és melegvízszolgáltatással ellátott lakásban eléri a 250-350 litert. A lakosság számának és igényeinek növekedése mellett az ipar rohamos fejlesztése ugyancsak erősen terheli a városok mérnöki létesítményeit. Budapesten pl. az ipar és a sok vizet használó közintézmények vízfogyasztása 10 év alatt ötszörösre nőtt, a káros szemét és hulladék mennyisége szaporodik, az ipari szennyvizek túlterhelik felszíni vizeinket. Akárhová tekintünk is, a korszerű nagyváros egyre inkább a megoldatlan, a tökéletlenül megoldott, a jobb megoldásra váró műszaki problémák halmazává válik. A város a szocialista társadalomban alapjaiban különbözik a kapitalista várostól, más a szociális tartalma, más törvények alapján fejlődik és más szerepet játszik a társadalom életében. A szocialista város nem áll szemben a faluval, sem mint a falu kizsákmányolásának, sem mint a falu feletti politikai uralomnak központja. A szocialista városok a termelő erők tervszerű fejlesztésének és elhelyezésének alapján keletkeznek és fejlődnek. A termelő erőknek ez a tervszerű elhelyezése új várostípust alakít ki, mely fokozatosan biztosítja a lakosság életszükségleteinek legmagasabb szintű kielégítését. Az új, szocialista városok egész sora keletkezik, nagy nyersanyag lelőhelyek közelében új iparvidékek alakulnak ki. A szocialista településtudománynak fontos gyakorlati feladatokat kell megoldania és a területrendezési tervezés legmagasabb fokozata a regionális tervezés is szükségességgé válik. Az elmondottak mind hozzájárultak ahhoz, hogy régebbi városfejlesztési elképzelések, a tervezési irányelvek alapvetően megváltoztak, új szemlélet alakult ki. E fejlődés során a mérnöki és gazdasági kérdések jelentőségükhöz mérten egyre inkább előtérbe kerülnek. E hatások alól a kapitalizmus városrendezői sem tudják kivonni magukat, ott is változott alapelvekre építve indultak meg a vizsgálatok mind a városrendezési, mind a regionális tervezés területén. A regionális tervezés felépítésében és a tervek megvalósításában azonban a két gazdasági rendben lényeges különbség mutatkozik. Egyik eltérés a régió határok kialakításában nyilvánul meg. A szocializmusban ugyanis az állami tervgazdaság