Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése
468 Kolin László és elbontása révén képes az ózon a víz kellemetlen mellékízét, szagát és színét eltüntetni. Meg kell itt jegyezni, hogy éppen ez az a pont, ahol lényeges eltérés van az ózonnak európai és amerikai felhasználási módja között. Európában általában az ózont a tisztítási folyamat végén adagolják, s egyidőben fertőtlenítésre, valamint szag és íztelenítésre is használják. Amerikában ezzel szemben a fogyasztók megszokták és szinte elvárják azt, hogy a vezetéki víz enyhén klóros legyen, ezért a végső csírátlanítást általában klórozással végzik. Ez esetben (pl. a Belmont-i telepen) az ózont közvetlenül az ülepítő medence után alkalmazzák, hogy az minden olyan szerves anyagot roncsoljon szét, mely a klórral együtt bűzös vegyületet alkothat. így a tisztítási folyamat végén nyugodtan lehet klóros csírátlanítást alkalmazni [12]. Ab) alatti, vízből kipárolgó ózonmennyiség csökkentését megfelelően választott bekeverő szerkezettel lehet elérni, erre a későbbiek során még visszatérünk. Az ózon a vízben a Henry-féle törvénynek megfelelően oldódik, azaz a vízben oldható ózonmennyiség arányos az ózon-levegő keverékben levő ózon parciális nyomásával. Az ózonnak a parciális nyomását és ezzel a vízben való oldódását kétféle módon lehet növelni. 1. Olyan ózonfejlesztő berendezést kell választani, mely az ózont nagy koncentrációval tudja előállítani. 2. Az ózont a vízbe nyomás alatt kell adagolni. Az 1. alatti követelményt vizsgálva ismét érthetővé válik, hogy a század eleji ózonos vízkezelő berendezések miért nem tudtak eredményesen működni. A régi ózonfejlesztő berendezések 1—3 g 0 3/m 3 levegő koncentrációval dolgoztak [2], s ilyen koncentráció mellett nehezen lehetett jó hatásfokot elérni. A 7. ábrán látható a 10 C° hőmérsékletű vízben elérhető oldott ózonmennyiség a nyomás és az ózonkoncentráció függvényében [1]. Jól szemlélteti az ábra, hogy pl. 8—9 g 0 3/m 3 víz csak 1 att. nyomás mellett, legalább 10 g 0 3/m 3 levegő koncentrációjú ózonlevegő eleggyel érhető el. Az ózonnak a vízbe való bekeverésére 4 fajta, elvileg különböző szerkezet terjedt el: 1. Keverőoszlop az ózonnak alulról történő buborékoltatásával ; a) Víz és ózon azonos irányba áramlik. b) Víz és ózon ellenirányban áramlik. 2. Nyomás alatti kamrában buborékoltatással. 3. Injektorral. a) Teljes vízmennyiséggel b) Rész-vízmennyiséggel és utólagos összekeveréssel. 4. Rotorral való bekeverés. '0 0,5 1,0 atü 7. ábra. Az ózon oldhatósága 10 C° hőmérsékletű vízben Max. e)érhvtó oldhatóság, д0 3/т 3 viz
