Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
4. füzet - IV. Kolin László: Az ivóvíz ózonos kezelése
Az ivóvíz ózonos kezelése 451 Mind a négy szerkezet célja az, hogy az ózonnak a vízzel való intenzív érintkezését minél jobban lehetővé tegye, minél nagyobb ózonmennyiség oldását biztosítsa és minimálisra csökkentese a levegőbe távozó elvesztett ózonmennyiséget. Számos korábbi kísérlet és tapasztalat alapján mindegyik szerkezetnél figyelembe veszik azt, hogy az ózonnak és víznek az érintkezésére 0 —10 C° közötti hőmérsékletű víz esetén minimálisan 10 percet biztosítsanak, s ez után az ózonnal kezelt vizet nyíltfelszínű bukón való átvezetéssel kilevegőztetik. Részletesen ismertetem a bekeverő szerkezeteket: 1. Keverőoszlop. Számos kísérlet eredménye egyezően azt bizonyította, hogy legalább 5—6 m vízoszlopon kell az ózont átvezetni ahhoz, hogy a vízzel kielégítő módon egyesüljön. A 10' tartózkodásból és az 5—6 m magasságból adott vízmennyiség esetén már kiadódik a keverőtér alapterülete. Nagyobb vízmennyiség esetén több párhuzamosan üzemben tartott keverőteret alkalmaznak, hogy az oszlop jelleget biztosíthassák, mert ebben az alakban a via és ózon áramlása előnyösebb, mint nagy, lapos medencékben. Ennél a bekeverési módnál leglényegesebb az ózon finom és egyenletes elosztása. A keverő oszlopok alján speciális szűrő- lapokon nyomják keresztül az ózonos levegőt, s az ózon egészen apró buborékokban kezd felfelé áramlani. Ez a finom eloszlású — ózon-levegő — buboréktömeg egészen tejszerűvé teszi az érintkezés elején a folyadékot. Régebbi berendezéseknél a víz is alul lép be a keverő oszlopba, s az ózonnal egyirányban áramlik felfelé, s felül bukón át távozik. A vízben le nem kötött vagy fel nem oldott ózon felülről eltávozik. E megoldásnál jobb az, ha a víz felülről körben elhelyezett bukón vagy a teljes felületre egyenletes permetszerű elosztást biztosító szitán keresztül lép be, az ózonnal ellentétes irányban folyamatosan áramlik át a keverő oszlopon, s alul történik az ózonnal dúsított víz elvétele. E megoldásnak nemcsak az az előnye, hogy az ellenáramoltatás révén az ózon és a víz érintkezése intenzív, hanem az is, hogy az 5 — 6 m magas vízoszlopból kilépő levegő-ózon elegy a felülről jövő vízpermettel is még érintkezik, tehát a maradék ózon még itt is hatást tud kifejteni. Az ellenáramú keverőszlop után kilevegőztető tartány kapcsolódik, melyben a bukószint beállításával a keverőoszlop vízmagassága is változtatható. A keverőoszlop lehet nyitott vagy zárt, s így a kiváló feles levegő-ózon elegy vagy közvetlenül a szabad levegőbe távozik, vagy visszavezethető még a friss vízáramba (8., 9. ábra). E keverési módnak nagy előnye, hogy a víztisztító berendezésen belül, alig jelent magasságveszteséget. A keverőoszlopban szükséges vízszint felett — ellenáram esetén — tetszőlegesen lehet a bebukás magasságát megválasztani. Természetesen — ahol erre kellő magasság rendelkezésre áll — előnyös az, ha a bevezetett vizet minél nagyobb magasságból permetezik alá. Hátránya viszont ennek a bekeverési módnak, hogy az ózonos levegőt legalább 0,6, de zárt keverőoszlop esetén 1,0 att. nyo8. ábra. Egyszerű keverőkamra egyirányú víz- és ózonáramlással 4*
