Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - I. Lászlóffy Woldemár: Bogdánfy Ödön

Bogdánfy Ödön emlékezete 427 Nehéz volna eldönteni, hogy hat kötetre rúgó kézikönyveinek, vagy szerkesztői működésének volt-e nagyobb hatása a hazai vízi tudományok színvonalának emelésére. Mert a szerkesztésében indult Vízügyi Közlemények, amelyet 23 éven át, 1916-ig, irányított, az ő keze alatt lett a magyar vízimérnökök intézményes továbbképzését szolgáló, minden sorában maradandó becsű folyóirattá. Maga a szerkesztő keveset írt a lapjába. De gondoskodott róla, hogy a vízügyi szolgálat "mérnökei a Vízügyi Közleményekben mindenkor feleletet találjanak gyakorlati munkájuk leginkább időszerű kérdéseire, és világviszonylatban is mindig tájékozva legyenek szakterületük legújabb eredményeiről. így alakult ki a folyóirat cikkeinek szinte kézikönyvszerű tárgyalásmódja és a változatos, de mindenkor magas színvonalú szemle-rovat úgy, hogy a Vízügyi Közlemények füzetei valóságos kézi könyvtárat pótolnak. Mivel pedig a vízimérnökök — Kvassay nagyvonalú elgondolása alapján — szolgálati illetményként kapták a folyóiratot, Bogdánfy voltaképpen az intézményes mérnöki továbbképzés úttörőjének tekinthető. Nem elégedett azonban meg a vízimérnökök szűk körének nevelésével. Szociális és közgazdasági eszméinek megfelelően első cikkétől kezdve a műszaki és természettudományos ismeretek terjesztésének tudatos harcosa volt. Bizonyságul hivatkozhatunk a Budapesti Hírlapban, a Budapesti Szemlében, az Ellenzékben, a a Keletben, a Magyarságban, a Pesti Hírlapban és az Üj Magyar Szemlében kifejtett publicisztikai tevékenységére, a Köztelekben és a Mezőgazdasági Szemlében megjelent számos cikkére. Gyakran látták nevét a Vízügyi és Hajózási Közlöny olvasói, és nem riadt vissza attól sem, hogy az Üj Időkben vagy a Vasárnapi Üjságban szerepeljen. Mint említettük, munkatársa \jolt a Pallas lexikonnak, majd Révai Nagy Lexikonának. A legfontosabb azonban a Természettudományi Társulatban kifejtett munkássága. A Társulat közlönyében 1906. és 1942. között több mint 500 népszerű tudományos cikket írt, — nagyrészüket csak nevének kezdőbetűivel jegyezve, — és az említett három Berget-fordításával a Természettudományi Társulat Könyvkiadó Vállalatának közkedvelt kiadványsorozatát gazdagította. Berget professzor, aki „A Földgömb és a légkör fizikája" c. munkájával óriási sikert aratott hazájában, — az Académie dès Sciences a Binoux-díjjal jutalmazta, — a magyar fordításhoz írt előszavában így nyilatkozik: „ritka szerencse a szerzőre, ha olyan fordítója van, aki egyszersmind valódi munkatársa is; örömömet és köszönetemet fejezem ki neki ezért a kitűnő átdolgozásért". Ezek a szavak is igazolják, hogy Bogdánfy nem mellékkeresetért, iparszerűen írta népszerű tudományos cikkeit. Ezeknél is ékesebben szól az a tény, hogy pályája tetőpontján, 1919-ben, amikor a magyar vízügyek élén áll, ezernyi teendője közt is talál módot arra, hogy 13 kisebb közleménnyel gazdagítsa kedvelt folyóiratának tartalmát. A tudományos ismeretterjesztésről — jelentőségét felismerve — ma intézményesen gondoskodik államunk. Mai szemmel nézve tehát különösen nagyra kell értékelnünk Bogdánfyt és a hozzá hasonló tudósokat, akik korukat messze megelőzve, társadalmi úton, önzetlenül állottak a nagy ügy szolgálatába. Kultúrmérnök korában megismerte a dolgozó nép, — a mérnöki számításokban „élő motor" néven szereplő kubikus, a nagybirtokon dolgozó zsellér, a földhözragadt kisparaszt, majd később a cifra nyomorúságban tengődő „napidíjas" — keserű sorsát, és a szívébe vésődő képek tették a szociális haladás harcosává_ Nagy hatással volt rá a francia forradalom vívmányaival való találkozása is.