Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
4. füzet - I. Lászlóffy Woldemár: Bogdánfy Ödön
410 Lászlóffy Woldemár Láttuk, hogy a szabadkőműves mozgalomtól, amelynek másfél évtizeden át volt tagja, a nép anyagi és szellemi felemelését várta. Eszméit először 1899-ben megjelent „A földműves-szocializmus és az Alföld öntözése" című tanulmányában fejtette ki [22]. Rámutatott egyrészt az öntözés és telepítés szükségességére, másrészt kimutatta a megvalósítás lehetőségét. Ezek térnek vissza „A Nemzeti páholy nemzeti akció-programjában" (1905) éppúgy, mint „Törvényjavaslat a telepítésről, az ingatlan feldarabolásáról és annak indoklása" c. tanulmányában [26]. 1919-ben a legmelegebben támogatta a Vízrajzi Osztályban éveken át foglalkoztatott napidíjasokat — jobbára félbenmaradt műegyetemi hallgatók voltak — abban, hogy számukra nyugdíjjogosultságot biztosító műszaki tiszti álláshelyeket rendszeresítsenek, amiért később, igazolási eljárása során, az „izgága elemek" felszabadításával vádolták. Elmondhatjuk róla, hogy gondolkodásában és cselekedeteiben egyaránt igazi haladó szellem volt. A francia szellemiség korán rabul ejthette Bogdánfyt. A francia nyelv ízét valószínűleg még a szülői házban ismerte meg, mert édesapjának anyagi helyzete akkor még megengedte, hogy külföldi nevelőnőt tartson gyermekei mellett. A reáliskolában elmélyítette nyelvtudását, amelynek jelentős része lehetett Kvassay Bogdánfyval kapcsolatos terveinek kialakulásában. Az 1894. évi tanulmányút azután a személyes élmények és kapcsolatok erejével egész életére a francia szellemiség közvetítőjévé tette a fiatal Bogdánfyt. Ez a közvetítői szerep — mint láttuk — nem korlátozódott a hidrológia és hidraulika területére, hanem kiterjedt a műszaki és természettudományok igen széles körén kívül a szociológiára is, és döntően befolyásolta Bogdánfy világnézetét. Szellemi kincseiben másokat is igyekezvén részesíteni, egyik fordítását a másik után adja ki [27—33]. Vízügyi szempontból kétségtelenül legnagyobb cselekedete az Annales des Ponts et Chaussées hasábjain 1831 — 1930 közt megjelent vízügyi tárgyú tanulmányok kivonatának elkészítése. A tíz kötetre rúgó anyag 1842 közleményt ölel fel 2607 lap terjedelemben ! A magyar kultúra eredményeinek a francia körökkel való megismertetésében Bogdánfy — sajnos — magánlevelezésére és franciaországi útjain szerzett személyes ismerőseinek körére szorítkozott. Francia nyelven nem jelentek meg cikkei és egyetlen, az École des Ponts et Chaussées meghívására 1913-ban (?) tartott párisi előadásáról tudunk, amelyben a támfaszelvériyű gátak méretezésére Maurice Lévy által kidolgozott eljárás finomításával foglalkozott. Utoljára hagytam Bogdánfy nyelvművelő működésének méltatását. Mint a Vízügyi Közlemények szerkesztője nemcsak az idegen kifejezéseket irtotta, hanem — mint maga mondotta — átírta a cikkek nagy részét. „Helyére tette az alanyt és állítmányt", logikai rendbe sorolta a szerzők kusza mondatait: írni tanította folyóiratának munkatársait. Míg mások nyelvérzékét többnyire rontják az idegen nyelvű olvasmányok, Bogdánfy a mindent egyeztető francia nyelv fegyelmezett belső logikáján csiszolta stílusát. Széles körben elterjedt művei éppúgy, mint a szerkesztői asztaláról nyomdába került idegen közlemények nagyban hozzájárultak szaknyelvünk egészséges fejlődéséhez. Bár csak egyetlen nyelvészeti vonatkozású cikket írt 6, közvetve neki köszönhetjük, hogy szakmai gondolataink kifeje8 Höge, csege. Vízügyi Közlemények. 1916/2.
