Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - I. Lászlóffy Woldemár: Bogdánfy Ödön

Bogdánfy Ödön emlékezete 405 tőkéjét. Az 1896. évi ezredéves kiállításra az ország csapadékviszonyait szemléltető térképsorozatot szerkeszt, és elkészíti hazánk hidrogeológiai (áteresztőképességi) térképét, majd Kovács S. Aladárral megírja a vízépítési kiállítás katalógusát, a magyar vízimunkálatok történeti monográfiájával [10]. Csapadéktérképei első ízben veszik figyelembe a domborzatot, valamint az esőt hozó légáramlatok irányát. Jelentőségük legfőbb bizonysága, hogy az Akadémián is bemutatta őket [8]. Munkája alapján kéri fel Lóczy Lajos, hogy a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottságának szerkesztésében készülő kiadványsorozat részére írja meg a csapadékviszonyok jellemzését [5]. Ilidronieteorológiai tanulmányainak betetőzése „A téli csapadék és a Tisza tavaszi árvizei" c. müve [9], a hosszúidejű hidrológiai előrejelzés kérdésével foglalkozó első magyarországi munka, amelyet 1898-ban mutat be az Akadémián. Részlettanulmányainak összefoglalásaképpen jelenik meg 1901-ben, a Magyar Mérnök és Építész Egylet könyvkiadó vállalatának illetményköteteként, ,,Hidrológia" című kézikönyve [2]. Ez a Kvassay-tervezte nagy hazai vízépítéstan bevezető köteteként megjelent munkája magyar nyelven ugyancsak első a maga nemében. A Mérnökegylet nagy aranyérmével tünteti ki, a műegyetem pedig a tárgykör magántanárává képesíti a szerzőt. A következő évben sajtó alá rendezi Bogdánfy az Annales des Ponts et Chaussées első 70 évfolyamának vízügyi cikkeiről készített kivonatait, mintegy 1300 tömör összefoglalást 907 lapon [11—12]. 1904-re elkészül „Hidraulika" c. kézikönyve [1] és két év múlva újabb, két kötetes művel ajándékozza meg vízépítési irodalmunkat „A természetes vízfolyások hidrauliká"-\ával [3]. A címet alighanem Lechalas „Hydraulique fluviale"-jától vette, de a tartalom teljesen más. A bevezetőben joggal nevezi művét „a magyar folyók hidraulikájának", hiszen azoknak az életét mutatja be, és a második kötet Magyarország folyóinak első oknyomozó vízrajzi leírása. Érthető tehát, hogy a mű megjelenését az Akadémia anyagilag támogatta. Ezzel azután kissé alábbhagy a szakirodalmi munkásság. Üj, nagyobb dolgok foglalkoztatják Bogdánfyt: szociális kérdések és a nép anyagi felemelésének ügye. A Demokrácia páholy tagjaként már 1896. óta a szabadkőműves mozgalom híve, de 1903-ban a szervezet engedélyével maga alapít új páholyt, amelynek program-adója és főmestere. A Nemzeti Páholy 1903. és 1904. évi felvételi beszédében. majd ún. nemzeti akciójának programjában (1905) népének sorsát aggódva szívén viselő lelkes magyart ismerünk meg benne, aki hangsúlyozza az akkor még sokaktól fel sem ismert szociális kérdés fontosságát („A szociális kérdéseket, melyek a művelt nyugaton ma már a politikában és a tudományban a helyzetet uralják, minálunk még csak kellő komolysággal sem tárgyalják"), és aktív gazdaságpolitikát sürget („Szoktassuk rá társadalmunkat, hogy a passzív politizálás helyett gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozzék"). A francia szellem ezen a területen is kíséri, legalább is erre vallanak ez idő tájban megjelent Rousseaufordításai [31—33]. Hamarosan ráébred, hogy a szabadkőműves szervezetbe beszüremkedett polgári elemek a mozgalom tűzén a maguk pecsenyéjét igyekeznek sütögetni. 1910-ben kilép a maga alapította páholyból, és csalódásában visszatér a tudományhoz. Munkásságával azonban, mintegy politikai hitvallásának alátámasztásául, most már közvetlenül igyekszik a gazdasági felemelkedést szolgálni. Ezért írja meg „A vízerő" című kétkötetes kézikönyvét, amellyel — 1914-ben — másodszor