Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

4. füzet - I. Lászlóffy Woldemár: Bogdánfy Ödön

404 Lászlóffy Woldemár A pálya kezdeténél gondos nevelőként és tanítómesterként maga a vízügyi szolgálat feje és szervezője, Kvassay Jenő áll. Olyan feladatot ad a megrongált egészségű Bogdánfynak, amely hosszabb időre mentesíti a fizikai megerőltetéstől, egyben tág teret nyit képességei kibontakozására és arra is, hogy erről tanúságtételt tegyen. Ez a feladat, az akkor világviszonylatban élen járó műszaki folyóiratban, a nagymultú Annales des Ponts et Chausséeban addig megjelent vízügyi vonatkozású tanulmányok kivonatának elkészítése,

2 valóban olyan munka, amelyet akár fekve is lehet végezni, hosszú ideig biztosít nyugalmat, — hiszen 62 évfolyamról van szó, — és ha igaz, hogy az olvasás „beszélgetésre ad lehetőséget a szellemi élet nagyjaival", a legkitűnőbb módja a módszeres továbbtanulásnak. A megbízás jellemző Kvassayra, aki mögött akkor már kimagasló szakirodalmi munkásság áll, és ezért pontosan fel tudja mérni mit jelent az önképzésnek ez a formája egy tehetséges fiatalember számára. Európai körútjának tapasztalatai alapján ismeri és nagyra értékeli a franciáknak a vízi tudományokban elért eredményeit, — egy féléven át maga is hallgatója volt világhírű műszaki főiskolájuknak, az Ecole des Ponts et Chausséesnek, — és minden erejével el akarja kerülni, hogy a magyar vízügyi szolgálat, az államigazgatás többi szervéhez hasonlóan, egyoldalú német-osztrák befolyás alatt fejlődjék. Lehet, hogy bíztatásképpen már ezzel a megbízással egyidőben ígéretet tett Kvassay arra, hogy hosszabb franciaországi tanulmányútra is alkalmat nyújt Bogdánfynak. E mellett szól, hogy a vonatkozó rendelet, amely a franciaországi hidrométriai szolgálat tanulmányozásáról szól, 1894. márc. 20-án kelt, és hogy útijelentésében ezt írja Bogdánfy: „Jóval elutazásom előtt áttanulmányoztam már azokat a forrásmunkákat, amelyek a franciaországi hidrométriai szolgálatot ismertetik". Majd tovább, azzal kapcsolatban, hogy Párisban megkapta a vízjelzésre vonatkozó francia tanulmányok bibliográfiáját, megállapítja, „hogy e tanulmányokat már mind előzetesen ismertem" [7]. A fentemlített „hidrométriai szolgálat" voltaképpen vízrajzi szolgálatot jelent, amelynek végeredményben az árvizek előrejelzése a feladata. És mivel tudományos módszerekkel való előrejelzés a lefolyási jelenségek alapos ismerete nélkül nem képzelhető el, a tanulmányút programja az előrejelzés problematikáján túl a hidrológia egész tárgykörére kiterjed. Bogdánfy beszámolója ennek megfelelően igen gazdag hidrológiai ismeretanyagot ölel fel, és mert leíró részén kívül a francia módszereknek a magyar viszonyokra való alkalmazását, sőt továbbfejlesztését is tartalmazza, szerzőjét egyszeriben a Vízrajzi Osztály sokra értékelt erősségének rangjára emeli. Kisebb cikkei után, amelyek közül az elsőt még 1892-ben, kolozsvári kultúrmérnök korában, a Köztelekben, vezető mezőgazdasági lapunkban jelentette meg, továbbá H. Girardon nevezetes folyószabályozási munkájáról készített fordítását [30] követően a franciaországi tanulmányúti beszámoló immár nagyobb lélekzetű önálló munka, amely nemcsak alapos és sokoldalú elméleti felkészültségről, hanem kivételes stíluskészségről is tanúskodik. Kvassay nemcsak felismeri, hanem fel is méri ennek a készségnek az értékét, és Bogdánfyra bízza dédelgetett gondolatának megvalósítását: egy az Annales des Ponts et Chaussées mintájára elképzelt szaklapnak, a Vízügyi Közleményeknek szerkesztését. Bogdánfy elemében van, teljesen a tudománynak élhet. A szerkesztői munkán kívül is bőven kamatoztatja az előző években felhalmozott hatalmas szellemi ® Lásd Vízügyi Közlemények XIX. füzet, 5. lap.