Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - V. Ismertetések

Kontur Gy.: A Pichegu szivattyútelep 391 után az összes szivattyú bekapcsolására. Az A

T„ és N

3 víznívónál viszont automatikusan kikapcsolja, illelve bekapcsolja az л + 1-ik szivattyút. Ha a csatorna vízszintje alacsonyabb, mint N

i

t akkor az automatika egymás után indítja be a szivattyúkat, míg el nem éri az jV

2 nívót, amikor egy szivattyút kikapcsol, ha még ebben az esetben sem csökken a nívó az N

2 alá, úgy jobb impulzust ad a következő szivattyú kikapcsolására. Az öntöző tápcsatorna nívóját így N

t és N

s közötti vízálláson tartják. Az intervallum 10 cm. A csatorna A,,-el jelölt alsó víszszínét az igényeknek megfelelően 80 cm-el az N, alatt állapították meg. A costiéres-i 13,5 m

3/s víz vezetésére szolgáló csatonán még 5 szivattyúállás van, ezek működését is szinkronizálták. A műszaki igények kielégítése mellett, nem feledkeztek meg a rendszer gazdaságos kihasználásának jelentőségéről sem. A szivattyúzás áramköltsége nappali árammal drága, ezért az.öntözőcsatornát általában éjjel töltik és a főcsatornát napi tározónak használják. A csatornát elég nagy vízszintingadozással tározásra veszik igénybe. Ez magában rejti azt, hogy a gravitációs vízkiszolgálást feláldozzák a szivattyúzás gazdaságos megvalósítása érdekében. Ez magyarázza, hogy az alsó vízszintet 80 cm-es határral állapították meg. (i. összefoglalás Az a tény, hogy az alapozás kedvező körülmények között volt megvalósítható, az építkezést kedvezővé telte. Nehézséget inkább a'szoros építési határidő okozott. Az építkezés 1958. január elején kezdődött és az első szivattyúegységet 1959. áprilisában állították üzembe. A vízelosztásnál az alapelv: minden igénybevevő lehetőleg akkor kapjon vizet, amikor azt igényli. A Rhône folyónál két alvízszínszabályozó zsilip automatikus beállításával biztosítják a zsiliphez vezető 12 km hosszú tápcsatornán az egyenletes vízutánpótlást a szivattyúkhoz, ahol az automatikus berendezések ugyancsak biztosítják az öntözővizet a főcsatornán — Montpellier felé 20 m-es emeléssel és Costiéres felé magasabb, 67 m-es emeléssel egy 20 km hosszú csatornán 5 bögében, automatikus zsilipekkel 2 — 0 m

3/s újabb szivattyúzással. Ezek a mellékszivattyúk energia szükséglete 2000 — 5000 LE. A telepek egyenként 40 — 54 m magasra emelik fel a vizet egy újabb tározóba. A szivattyúk személyzet nélkül, teljesen automatikusan dolgoznak az előirt vízszintnek megfelelően. 13,5 m

3/s vízzel az ún. C.ostières főcsatonán 40 000 hektár területet fognak öntözni, vagyis 0,36 l/s állandó vízsugár jut egy hektár öntözésére. Az öntözési egységterület 8 — 10 hektár. Ezen több hidráns van, mindegyiket nyomásszabályozóval, valamint vízmennyiségmérővel látták el. A berendezések lehetővé teszik, hogy Pichegu szivattyútelepen jól képzett kis személyzettel — távjelzések és távirányítás segítségével —"végső kiépítésben összesen 7 szivattyútelepet irányítsanak 15 000 LE összteljesítménnyel. A rendszer végeredményben 7 főcsatornát fog öntözővízzel ellátni, ezek közül az első 40 000 hektár 2/3 részben már működik, másik két főcsatorna most van építés alatt. A VÍZI ACÉL ÉS GÉPSZERKEZETEK TERVEZÉSÉRE VONATKOZÓ NÉMET SZARVÁNY Ismerteti: MERÉNYI MIKLÓS Berechnungsgrundlagen für Stahlwasserbauten DIN 19704/1958. A vízi acélszerkezetek méretezésénél az alábbi terhelések összességét kell figyelembe venni : önsúly, hidrosztatikus terhelés, hidrodinamikus terhelés (pl. felhajtóerő, szívás, bukóhátakra ható nyomások, hullámzás hatása, úszó tárgyak ütései), szél, hajóütközés, hajó-oldal súrlódása, jégnyomás, súrlódási erők, mozgató erők, zárási erők, hőmérsékleti hatások, támaszsüllyedések. A hidrodinamikus terheléseket ma mindig modellkísérlettel állpítják meg.