Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - V. Ismertetések

392 Ismertetések Magyarországon az acélszerkezetek méretezési szabályzatáról csekély változtatássalátalakított MSZ 15226-54 14 sz. „vízépítési műtárgyuk statikai méretezése, acélszerkezetek" c. szabvány érvényes a méretezés szempontjából. Célszerű volna azonban e szabályzatot az 1958-ban érvénybe lépett és sok száz vízlépcső építésénél szerzett tapasztalatokat igen alapos feldolgozásban hasznosító DIN 19 704, „Berechnungsgrundlagen für Stahlwasserbauten" е., az egész világon egyedülálló német szabvány alapján továbbfejleszteni. Ez számtalan olyan fontos részletre ad előírást, amivel a magyar szabvány nem foglalkozik. Bizonyos nehézséget okoz ui. az általában együtt készülő duzzasztóművi acél- és gépszerkezeti számítások áttekintésénél, hogy a) magában az acélszerkezetben is, modern megoldásoknál (pl. csavarásra ellenálló tartók) kétszeresen vagy háromszorosan összetett feszültségi állapotokat kell kimutatni ; b) a kapcsolóelemekre (láncok, fogazott rudak) és a gépszerkezetekre érvényes előírás nincs; c) ugyanabban a számításban az acélszerkezeti elemeknél a = 1950 kg/cm

2-es határfeszültségek, a gépészeti azonos anyagú elemeknél a = 6 — 700 kg/cm

2 megengedett feszültségek szerepelnek. A DIN 19 704 szerint a szerkezeteket 3 terhelési eseíben kell vizsgálni: 1. üzemi terhelés, 2. különleges terhelés, 3. rendkívüli terhelés esetében. Üzemi terhelésnél az alábbiakat kell számításba venni: önsúly, hidrosztatikus terhelések a legmagasabb üzemi felvíz és a legalacsonyabb alvíz, szélből keletkező duzzasztás, nyitás-zárási hullámok figyelembevételével. A legkedvezőtlenebb üzemi hidrodinamikai és súrlódási erőhatások, hőmérsékletváltozás, támaszpontok nem egy vonalban történő elhelyezéséből származó hatások, szél, közegellenállás, valamint a szerkezetek terheléset növelő tapadó víz, piszok, növényzet és ráfagyó jég okozta súlynövekedések figyelembevételével. Különleacs terhelésnél az üzemi terhelésnél felsoroltakon kívül azokat a ritkább terheléseket kell figyelembe venni, melyeknek egyidejű fellépte nemcsak lehetséges, hanem valószínű is: a) hidrosztatikus és dinamikus terhelések különleges árvizekből, vagy pl. jégdugók, vagy hirtelen zárás-nyitás okozta vízszintemelkedésekből vagy süllyedésekből, b) magasabb igénybevételek olyan mozgatási akadályokból, mint lefagyás, görgők vagy csuklók sérülése, idegen tárgyak megtapadása, a súrlódó erők egyenlőtlen eloszlása; c) jég, mint különleges többletterhelés, jégnyomás- és hajóütközés a jelzések be nem tartása vagy a kikötőkötelek elszakadása esetén. d) támaszpontsüllyedés, különleges hőmérsékletingadozás; ej szimmetrikus terhelésre méretezett szerkezetek esetleges aszimmetrikus igénybevétele. Rendkívüli terhelésnek kell tekinteni pl. a szállítás, szerelés és üzembehelyezés vagy egyéb rendkívüli esetben fellépő terheléseket. Ezenkívül mindazokat a terheléseket figyelembe kell venni, amelyek a legkedvezőtlenebb körülmények között felléphetnek, pl. szél, egyoldali víznyomás, a felhajtóerő változása a légkamrák kilyukadás eseténa stb. A szabályzat pontos értékeket ad a felsorolt terhelési esetekre, pl. 5 — 5 kg/m

2 többletterhelés mázolás, ill. jég, piszok tapadása miatt, — 100 kg/m

2 szélnyomás álló, 50 kg/m

2 szélnyomás mozgatott szerkezetekre — (a szélirányra merőleges felületen), a hajóütközésre a hajó súlyának 2 ezreléke — (hatását a folyási határig terjedő igénybevétellel szabad felvenni). A jégnyomásra az alábbi előírásokat tartalmazza : 1. a duzzasztófelületekre és azok helyi merevítőire a víznyomásból származó háromszög alakú terhelési ábrát az alábbi egyenletesen megoszló terheléssel kell helyettesíteni a) erős jégképződésű vízfolyásoknál, 30 cm-nél nagyobb jégvastagság esetén, — a vízszín alatt 3 m mélységig 3 t/m

2, b) mérsékelt jégképződésű vízfolyásoknál, 30 cm-nél kisebb jégvastagság esetén, — a vízszín alatt 2 m mélységig 2 t/m

2.