Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
3. füzet - III. Zsuffa István: Hidrológiai adatok közötti kapcsolat vizsgálata grafikus úton
Hidrológiai adatok közötti kapcsolatok 347' sőt inkább bonyolítja munkáját. A grafikus kapcsolat-vizsgálat módszerei ugyanis még nem kristályosodtak ki, még nem rendelkeznek kellően kidolgozott elméleti alappal. Ebben a dolgozatban azokat a módszereket igyekeztünk összefoglalni, amelyeket eddig alkalmaztak és bemutatunk néhány olyan újabb eljárást, amelyeknek használata már kevesebb önkényességgel jár és amelyről többé-kevésbé az is állítható, hogy elméleti alapjuk van. Mielőtt a módszerek ismertetésére rátérnénk, néhány alapelvről lesz szó: A grafikus kapcsolat meghatározás alatt minden esetben valamilyen (leginkább derékszögű) koordináta rendszerben felrakott (esetleg külön paraméterrel jellemzett) ponthalmaznak „szemmel" „érzéssel" való kiegyenlítését érintjük. Azt az esetet, amikor a „szemmel" való kiegyenlítés alapelvétől eltérünk és valamilyen kikötést teszünk (pl. azt, hogy a kiegyenlítő vonal menjen át a ponthalmaz súlypotján, vagy az egyes részhalmazok súlypontján, stb.), már nem tekintjük grafikus megoldásnak. Értelemszerűen nem grafikus megoldás az a módszer, amikor a görbe jellegére (pl. lineáris, vagy parabolikus voltára) teszünk kikötést: tehát az a megoldás, amikor a ponthalmazba vonalzó segítségével kiegyenlítő egyenest rajzolunk be, a mi értelmezésünk szerint nem tekinthető grafikus módszernek. (A lineáris összefüggések vizsgálatánál minden esetben csak a lineáris korreláció számítás adta regressziós egyenes az, amelynek az alkalmazása kellőképpen megokolt.) Második alapelvünk, hogy a görbe meghúzása után a görbét vagy görbéket mint teljes értékű és egyértelműen meghatározott függvényt kezelhetjük, amely (vagy amelyek) adott független változóhoz, (ill. adott független változó csoporthoz) egyetlen függvényértéket rendel. A megrajzolt görbe ill. görbékről történő leolvasás hibáinak problémáját számos nomográfiával foglalkozó dolgozat tisztázta, így a fenti feltevés ill. alapelv elfogadható [1]. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a leolvasási hiba a hidrológiai kapcsolatoknál az adatok természetes szórása mellett elhagyható. Az árhullámok tetőzésének az előrejelzésénél általában két vagy több független változónak a függvényében keressük a várható vízállás értékét. Tanulmányunkban néhány olyan módszert mutatunk, amelynek a segítségével az észlelési adatokból ezeket a többváltozós kapcsolatokat ábrázoló grafikonokat, azaz az előrejelzéshez használható segédleteket megszerkeszthetjük. Az előrejelzések kiadása szempontjából a grafikus segédletek használatának előnye vitathatatlan. Sok esetben a numerikus egyenleteknek a használatát is grafikonok, nomogrammok készítésével könnyítik meg. A bemutatandó módszereknél ezeknek a grafikonoknak közvetlen megszerkesztése is lehetővé válik. 1. Iláromváltozós kapcsolatok szerkesztése Szóródó ponthalmazok két független változó alapján való kiegyenlítése, vagyis a Я = f(x l t x 2) (1) kapcsolat észlelési adatok alapján való meghatározása nem egyértelmű feladat. (A pontok szóródnak, mert a jelenséget sok változó befolyásolja, amelyek közül kettőt, mint legfontosabbat kiemelünk. Tehát stochasztikus kapcsolatról van szó) A dunai árvízi előrejelzési segédletek készítésénél a fenti összefüggést ábrázoló görbesereget úgy szerkesztettük meg, hogy a földolgozandó adatok összetartozó
