Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

'332 Sipos Béla A szabályozás óta a Rábán a legnagyobb árvizek 1900., 1925. és 1963. évben voltak. Az 1963. évi volt az első olyan kimagasló árvíz, melynek oka jéglorlódás volt. A jég március 15-én indult meg az árpás—rábacsécsényi szakaszon, s a felülről érkező jég a rábacsécsényi híd fölött megtorlódott. A híd védelme érdekében a torlaszt robbantással megindították. A torlasz megindított jege azonban a híd alatt először 200 m, majd 800 m-re újból összetorlódott és olyan mértékű duzzasztást okozott, hogy a veszélyeztetett szakaszokon a Rába balparti töltésén 3000 fm, a jobb parti töltésén pedig 800 fm, összesen 3800 fm hosszban nyúlgátat kellett építeni. Március 15-én megérkezett az Árpásnál volt, s megindult jégtorlasz jege is és jelentősen megnövelte a rábacsécsényi torlaszt. A duzzasztás mind nagyobb mértékű lett. A torlasz alatt ekkor még mindig 7—8 km hosszú összefüggő álló jégtakaró volt annak ellenére, hogy a honvédségi robbantó osztagok teljes erővel dolgoztak a torlasz megindításán. Ugyanekkor azonban a Rába felső szakaszán a víz szintje már apadt. A torlaszt részben robbantással, részben az Igazgatóság 3 db beépített motoros vontatóhajójának jégtörőként való felhasználásával igyekeztek megbontani. A 3 db „Fáraó" típusú, 108 LE-s, függőleges élben végződő orrkiképzésű kishajó nagy sebességgel haladva 2—3 m-re megközelítette a jégtakaró alsó végét, majd lassított és megvárta, amíg a farhullámuk megemeli a hajótestet. Ekkor ismét növelve a sebességet rácsúsztak a jégre és azt súlyukkal, valamint hullámokat keltve törték és repesztették. A 3 hajó mintaszerűen összedolgozva igen jó eredményt ért el. A jégtáblákat annyira felaprózták, hogy azok a lejjebb fekvő hidak alatt zavartalanul elvonultak. Amikor a hajók helyenként a több rétegben, torlódottan álló jégtakarót megindítani nem tudták, a katonai robbantó alakulatok néhány nagyerejű töltettel meglazították a jeget, majd a hajók ismét működésbe léptek. így a Rába jégtakaróját Rábapatona és Mérges között sikerült néhány óra alatt elindítani. A víz apadni kezdett, majd a Mérges és Rábacsécsény között álló mintegy 4 km hosszú jégtorlasz támaszát vesztve magától megindult. Végszükség esetére kidolgoztak egy alternatív tervet is, amely szerint a Rába jobb parti töltését két helyen megnyitva mintegy kikerülték volna a vízzel a torlaszos részt és a Marcal által már elöntött területen keresztül vezették volna le a Rába árvizét a bal parti töltés megmentése érdekében. A Rába 1963. évi tavaszi árvizét vizsgálva meg kell állapítani, hogyha az alsó szakaszon keletkezett jégtorlaszok nem okoztak volna veszélyes duzzasztást, úgy ez az árvíz nem érte volna el a Rába jelentősebb árvizeinek szintjét, így pedig Rábacsécsénynél kialakult + 551 cm-es vízállás 53 cm-el haladta meg az eddig észlelt legmagasabb árvízszintet. A védvonalak közül különösen a Rába bal parti védvonal bírt nagyobb fontossággal, mert egy esetleges töltésszakadással víz alá kerülhetett volna a Rába—Rábca köze, s a víz a Hanságon keresztül a Répce— Rábca rendszerén keresztül távozott volna el. Az árvizek elleni felkészülésnek fontos feladata a jövőben megvizsgálni a Rába alsó szakaszán kialakult jéghelyzet okát, s megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy jövőben hasonló veszélyes helyzet ne alakulhasson ki annál is inkább, mert egy hasonló jeges árvíz, különösen, ha a mostaninál lényegesen nagyobb víztömegek érkeznének a felső szakaszokról, Győr város belsőségét is veszélyeztetné, s jelentős népgazdasági kárt okozna.