Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

306 Bratán M.—Csongrády К.—Zsuffa I. érkező vizeket értéktelen területeken el tudják-e raktározni vagy sem, illetve mennyi az a maximális idő, amíg az elzárások zárva tarthatók. Előbb a Sárszentmihály fölött létesített tározóba érkező vizeket mértük közvetlen felméréssel, majd megállapítottuk a kialakuló vízfelület nagyságát. Mivel a pillanatnyi érkező vízhozam 18 m

3/s az elöntött terület kiterjedése pedig 35 km

2 volt, könnyen ki lehetett számítani, hogy teljes elzárás esetén a tározó legfeljebb napi 5 cm-el fog emelkedni. Ez 4 nap alatt 20 cm vízszinemelkedést okoz, amely nem veszélyeztetett nagyobb értékeket és a duzzasztómű is képes volt ilyen szint tartására. A Velencei tó rendkívül magas vízállása több község belső területét is veszélyeztette, a tavat tovább duzzasztani nem lehetett, sőt vízszíntjét csökkenteni kellett. Ezért a védelemvezetés úgy döntött, hogy a tó lezárása helyett inkább a Dinnyés-Kajtori csatorna mentén egy nagyobb, értéktelen területet használ fel tározóul a Seregélyes melletti közút hidjánál létesített kőelzárással. Ezáltal ideigóráig megakadályozták a Dinnyés-Kajtori csatorna nagyvízhozamainak a Nádorba való jutását, illetve lehetővé tették a Velencei tó vízszintjének bizonyos fokú csökkentését. A számításokat megelőző vízhozammérések szerint az elzárás időpontjában — III. 18-án — a tóból 18 m

3/s víz folyt el, de a tóba — mivel a hó már addigra elolvadt — alig 3 m

3/s víz érkezett, és ez a befolyó vízhozam is tovább csökkent. A Velencei tó akkori vízszínénél azonban Dinnyés község egy része mélyebben fekszik. Az érintett házakat a vasúti töltés a tó felől védte ugyan, de a falu a létesítendő alsó tározó felé nyitott volt. Ebben az irányban tehát, az alsó tározó vízszintemelkedésével lépést tartva, nyúlgátakat kell emelni. A nyúlgát magasságának és építési gyorsaságának meghatározására az alsó, ún. seregélyesi tározó áradásának ütemét is ismerni kellett. A velencei tavat az új tározótól egy szűk nyílású közúti híd választja el, ahol nyomás alatt folyt át a Velencei tó vize. Első lépésként tehát meghatároztuk a műtárgy vízemésztőképességét a nyomómagasság függvényében. Az ismert képletben a vízhozamtényezőt közvetlen mérésből számítottuk. Nyilvánvaló, hogy a Velencei tó apadása és az alsó tó vízszíntemelkedése a hídnyílás vízszállítását együttesen szabályozza. A két tó vízszintje tehát nem állandó vízhozam mellett fog kiegyenlítődni. A kiegyenlítődési folyamat analitikai eszközökkel számítható. A differenciálegyenlet fölírásánál az alábbi változókról lehet szó: 1. Az idő múlásávál növekszik az alsó tározó szintje, tehát növekszik a visszduzzasztás és így 2. csökken a hídszelvényen átfolyó vízhozam 3. csökken a Velencei-tó vízállása, tehát emiatt is 4. csökken a vízhozam; 5. a vízállás változásával a tavak felülete is megváltozhat, végül; 6. a tóba érkező vizek és az alsó tóból távozó csurgalékvíz az időben újra változhatnak. A sok tényező közül a tavak felszínének változása elhanyagolható. A Velencei tó felülete az árvíz idején 10%-nál kisebb mértékben növekedett, az alsó tározó helyén pedig a völgyfenék már az elzárás előtt víz alatt volt, és a részletes térkép alapján az elzárás előtt elöntött terület fölötti tározótér ugyancsak prizmatikus-