Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

A középdunántúli ár- és belvizek 305 „Az újsághírekkel ellentétben térképünk szerint a kisebb olvadások a belvizes területeken a helyzetet nem javították, sőt az újabb apadások, esők, a hótakaró víztartalmát — különösen a Budapest—Fehérvár—Sárbogárd—Adony térségében — még megnövelték. A hótakaró vastagsága ugyan átlagosan 2/

3-ára csökkent, de a víztartalom 10—15%-al megnőtt. A hóréteg sűrűsége 0,2-ról 0,33-ra növekedett. A talajfagy — amelynek ásással meghatározott értékét ugyancsak beírtuk a térképre — 20—25 cm vastagságú. Becslésünk tehát változatlan maradt, hirtelen olvadás esetén km

2-ként 15—40.000 m

3 vizet kell majd belvizes területről eltávolítani". A február 29-én kiadott tájékoztatásban ezt az előrejelzést az Igazgatóság megismételte, és felhívta a figyelmet arra, hogy a hátakról az olvadó hólé a völgyekbe, mélyedések felé szivárog anélkül, hogy a vízfolyások medréig eljutna. Az előrejelzések helyességét a későbbiek során az ár- és belvizek adatai igazolták. Az olvadás megindulása és a Kapós árhullámának kialakulása után a védelemvezetés részére III. 18-án előre jeleztük a Sión és a Nádoron levonuló árhullám tetőzését. A Kapós kurdi vízállásai alapján a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben készített segédletekkel a Sión Sióagárdnál várható legmagasabb vízállásra 500—510 cm-t jeleztünk előre és a tetőzést III. 18-án az esti órákra vártuk. Ez az előrejelzés sikeres volt, a Kapósról érkező árhullám az adott időpontban 505 cm-rel tetőzött. A Nádor-csatorna vajtai szelvényére készített előrejelzés már nem mondható ilyen jónak. A várt vízállás ugyan kialakult (370—380 cm-es előre jelzett érték mellett az észlelt tetőzés 371 cm volt), de a tetőzés a jelzett 17-e helyett az említett vízvisszatartások miatt csak egy héttel később, 24-én következett be. A vízvisszatartások nélkül az árhullám valószínűleg hamarabb és magasabb szinten tetőzött volna. A vízvisszatartások miatt III. 18-tól az előrejelzéseket, illetve a vízkormányzáshoz szükséges alapadatszolgáltatást közvetlen vízhozammérések és vízállásészlelések segítségével, hidraulikai analitikai számítások alapján készítettük. Az elzárások létesítése előtt megvizsgáltuk a mederelzárásoknak a vízfolyás kritikus, alsóbb szakaszára való hatását, és megkíséreltük előre jelezni az elzárások mögötti vízszínemelkedés ütemét. Első lépésként részletes térképek alapján meghatároztuk a Nádor csatorna cecei szelvénye és az elzárási szelvények közötti területen az ártéren tározott víz mennyiségét. Számítások szerint ez 25.10® m

3-re volt tehető. E lefelé mozgó nagy víztömegből a szakasz alsó részének töltései 15.10® m

3-t tó alakjában visszatartottak, tehát a kérdéses szakaszról — azaz az elzárt szelvények és a veszélyeztetett cecei szelvény közötti szakaszról — még 10.10® m

3 vizet kellett eltávolítani. Ezután megállapítottuk a veszélyeztetett cecei szelvény pillanatnyi vízemésztését. Hidraulikai számítások — a mederszelvény és az esés ismeretében — 30 m

3/s értéket adtak. A számítást a később végzett vízhozammérések igazolták. Az ártérről visszahúzódó vizek levonulásához kb 4 nap kellett. A cecei szelvényben tehát a sárszentmihályi duzzasztó és a Dinnyés-Kajtori csatorna teljes lezárása esetén csak 4 nap múlva volt várható rohamosabb apadás. A víz az árterületről elég széles sávon ömlött vissza a mederbe, így a 30 m

3/s-os vízhozam utánpótlása állandósult, ugyanakkor azonban a víz egymásratódulásától, a vízhozam jelentősebb megnövekedésétől nem kellett tartani. Azt kellett tehát megvizsgálni, hogy a mesterséges tározómedencék a 4 nap alatt 5 Vízügyi Közlemények