Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

3. füzet - II. Az 1963. évi tavaszi ár- és belvizek Magyarországon

302 Bratán M.—Csongrády К.—Zsuffa I. —Székesfehérvár közötti területen a hótakaró víztartalmát megnövelte. Az olvadás kezdetén a hótakaróban tárolt víz mennyiségét milliméterben ábrázoló szintvonalas térkép szerint (4.1. ábra) ezen a területen a hótakaró víztartalma a 70 mm-t meghaladta, ettől délebbre pedig fokozatosan 50 mm alá csökkent. Az olvadás március 8-án indult meg, a leghevesebb március 12-én volt, amikor az éjszakai legalacsonyabb hőmérséklet sem süllyedt 4 C° alá. A március 15-én újra jelentkező fagyig a hótakaró gyakorlatilag elolvadt. A talajfagy azonban csak jóval később, március 22-e körül engedett fel. (Lengyeli klímaállomás adata). Az olvadás során a felszíni lefolyást a vastag hótakaró késleltette. A februárvégi kisebb felmelegedések során a dombok hótakarójából kiolvadt vizet ar völgy hórétege teljes egészében magába szívta. A hótakaró víznyelőképességét — különösen ott, ahol kellő vastagsága volt, — a márciusi olvadás idején is megőrizte. A vékonyabb hóval fedett vidéken — Dunaújváros környékén és ettől délre — a felszíni lefolyás már 9-én megindult. A hegyvidéken és az Adony—Sárbogárd vonalától északra eső területen a lefolyás csak jóval később, a hótakaró teljes elolvadásával egyidőben, március 12-én indult meg. 2. Az árvizek rövid leírása Az említett kritikus környezetben, az Adony—Sárbodárd—Balaton vonaltól északra eső részeken az árvizek szinte egyszerre, március 12-én jelentkeztek. A Marcal vízrendszerében a Tornán és a Hajagoson vonult le nagy árvíz. A többi mellékvízfolyáson viszonylag kisebb árhullámok vonultak el, de a valamennyi mellékvizén jelentkező árhullám a befogadó Marcal középső és alsó szakaszán rendkívüli árvizet okozott. A karsztos vízgyüjtőjű Veszprémi—Séd és a Gaja árhulláma nem volt rendkívüli, viszont igen nagy árvizeket hoztak a gránit felszínről lefolyó Velencei tavi vízfolyások: a Császárvíz (különösen annak balparti mellékvize, a Rovákja-patak), valamint a Vereb—Pázmándi víz. A Velencei tó vízállása 3 nap alatt 70 cm-t emelkedett és a tó levezető csatornája, a Dinnyés-Kajtori csatorna — amelynek jégtől eltömődött medre a Velencei tó lefolyását előzőleg gátolta — 15 m

3/s hozamnál több vizet juttatott a Nádorba. A Nádor-csatorna felső szakaszán kialakult közepesnél nagyobb árhullám és a Dinnyés-Kajtori csatornán át érkező 15 m

3/sec vízhozam találkozása a Nádor csatorna alsó szakaszán minden eddigit felülmúló árvizet okozott. A Velencei tónak máskor árvizeket kedvező módon tároló hatása csak abban nyilvánult meg, hogy az árvizet lelassította és a tetőzés körüli vízállások időtartamát rendkívül megnövelte. A Nádor alsó szakaszának védelme érdekében a védelemvezetés a Nádor árvízének a felső szakaszon való visszatartását rendelte el, így a kritikus helyzetben levő Cece környéki szakasz árvédelmét nagymértékben könnyítette, és a gátszakadásokat megelőzte. Két ilyen ideiglenes árvízitározó létesült, egyik a DinnyésKajtori csatornán Seregélyes fölött, a másik a Nádor felső folyásán Sárszentmi hálynál. Az elzárások létesítésével természetesen a levonuló árhullámot még jobban lelassították, és végeredményben a Nádor csatornán még április közepén is a közepesnél nagyobb vízmennyiség vonult le. Még a Nádor-csatorna alsó szakaszára érkező árvíz előtt a Kaposon kialakult árhullám veszélyeztette a Sió alsó szakaszának árvédelmi gátjait.