Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
2. füzet - I. Fekete György: A víziútfejlesztési ráfordítások hatékonysága
128 Fekete György böző típusú hajók önköltségének alakulására vonatkozóan tanulmányokat kell végezni. Ezeket a költségeket — amelyek a tonna-hordképesség, a lóerő vagy utasférőhely fajlagos önköltségével fejezhetők ki (önköltség mutatók) — felrakhatjuk a diagram függőleges tengelyén, míg a hordképesség a lóerő vagy az utasbefogadóképesség a különböző típusú hajókra vonatkozóan a vízszintes tengelyen van felrakva. A szóban forgó grafikonok — amelyeknek egyik példája a 10. ábrán látható — jó alapot adnak a legmegfelelőbb típusú hajók meghatározásához szükséges műszaki-gazdasági vizsgálatok számára. A 10. ábra a Balatonon közlekedő magyar utasszállító hajók (utasférőhely 40—600 személy) egy utasára eső önköltség indexeit tünteti fel a hajók utasbefogadó képességének függvényében. A görbe hajlása hirtelen megváltozik a 180—200 utasbefogadóképességnek megfelelő tartományban. Ezen túl az utasbefogadóképesség növelése már nem tekinthető kívánatosnak, mert egyéb tényező (mint például a kihasználási százalék csökkenése) kiegyenlítené a fajlagos önköltségek csökkenéséből adódó csekély nyereséget. A szóbanforgó tartománytól balra eső területen a csökkenő üzemköltségek következtében mutatkozó nyereségek azonban olyan nagyságrendűek, hogy az utasbefogadóképességnek az eddig terjedő növelése kifizetődőnek látszik. A Szovjetunió belvízi útjainak osztályozására szolgáló műszaki és gazdasági megfontolásokkal foglalkozó, korábban említett tanulmány megállapítja, hogy a különböző típusú és méretű hajók gazdaságossági foka — amely hajók egymástól hordképességben és merülésben különböznek — főként az átlagos hajózható mélység értékétől függ, amely az alábbi képlettel határozható meg: V-V.-^-b (9) ahol : h it K a hajóút átlagos mélysége, amely valamely adott hajónak a hajózási időszakban rendelkezésre áll, /i ga r a választott vízszinnél, amely alá a vízszin csak nagyon ritkán csökken, rendelkezésre álló garantált minimális hasznos vízmélység, Л (8ЬЬ 1 a hajózási időszak minden napjára vonatkozó, a /í ga r vízmélységet meghaladó többletmélységek összege, amelyek valamely adott hajótípus által (azok maximális lehetséges merülésének figyelembe vételével) hasznosíthatók: t a hajózási időszak napjainak száma b a többletmélységek kihasználhatósági fokát meghatározó tényező (figyelembevéve a rendelkezésre álló előrejelzést). Utasbefogadóképesseg 10. ábra. Összefüggés az egy utasórára eső fajlagos önköltségi mutatók és a hajók utasbefogadóképessége között Fig. 10. Relation between the operating cost indices for 1 passenger-hoar and the passenger carrying capacity of vessels I utasórára eső fajlagos önköltségmutató
