Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
2. füzet - I. Fekete György: A víziútfejlesztési ráfordítások hatékonysága
108 Fekete György Ismeretes, hogy a kapacitás kisebb kihasználásánál az állandó költségek egységnyi szállítási teljesítményre eső része igen érzékeny a kihasználás (vagyis a tényleges szállítási teljesítmény) változására. Ezt az érzékenységet az e k költségelaszticitás elnevezésű mennyiségi mutatóval szokás jellemezni. Mivel a teljesítmény egységére eső költség, mint árképző tényező, döntően befolyásolja a szállításra igénybe veendő közlekedési ág megválasztását, a fajlagos önköltség csökkentése — a meglevő közlekedési apparátus minél jobb kihasználása révén — mindegyik közlekedési ág döntő feladata és jólf el fogott érdeke. A víziközlekedés fajlagos önköltségének alakulása számos tényezőtől függ. Ezek között talán a legfontosabb paraméter a hajóút vízmélysége. Adott víziúton, vagy víziútszakaszon ugyanis ez határozza meg a hajók hordképességére legnagyobb befolyást gyakorló megengedett maximális merülést. A nagyobb merülést lehetővé tevő víziutak módot adnak nagyobb hajóegységek közlekedésére. A „méretek növelésének gazdaságossága" tétel szerint ismeretes, hogy a kapacitás-költségek széles határok között kevésbé nőnek, mint maga a kapacitás, vagyis a kapacitás általában nagyobb méretekben növekszik, mint a kapacitást meghatározó állóeszközök méretei. így a belvízi hajózásnál is a hajóegységek növelésére döntő befolyást a megengedhető maximális merülés, vagyis — a hajófenék alatt szükséges biztonsági sávot is figyelembe véve — a rendelkezésre álló vízmélység gyakorolja. Ezért a belvízi utak valamennyi jellemzője között a víziközlekedés üzemét, kihasználhatóságát, gazdaságosságát elsősorban meghatározó tényező a vízmélység. A másik igen fontos paraméter a hidak és egyéb műtárgyak alatti szabad hajózási űrszelvény. A magassági űrszelvény elégtelensége, magasabb vízállások tartama alatt, lényegesen korlátozhatja egyes — főleg aránylag magasabb fixpontú — hajók közlekedését s a hajók kényszerveszteglésével igen súlyos károkat okozhat a hajózásnak. A vízmélységek és a magassági űrszelvények hajózásra gyakorolt hatásának megállapítása módot nyújt a már említett hajózás, hajóépítés és víziútépítés összefüggéseinek és egymásrahatásának, tehát végeredményben a víziút fejlesztő és fenntartó ráfordítások hatékonyságának a hajóépítés és a hajózás üzeme szempontjából való számszerű értékelésére. Szerzőnek alkalma volt az Egyesült Nemzetek Szervezete Ázsiai és Távolkeleti Gazdasági Bizottsága ( United Nations Organization, Economic Commission For Asia and the Far-East röviden ECAFE) meghívására tanácsadóként résztvenni a Titkárság munkájában. Feladata volt előkészíteni a víziutak osztályozásáról szóló okmányt, amelyet a Titkárság az Albizottság elé terjesztett. Az okmánynak a rövid bevezetőt követő II. és III. fejezetei, melyek a víziutak osztályozásával foglalkoznak, elsősorban az ECAFE korábbi kiadványai, okmányai és irattári anyaga, valamint az irodalomjegyzékben (VII. melléklet) felsorolt forrásmunkák feldolgozásával készültek. „A hajóút egyes jellemzői és a hajópark jellemzői között fennálló összefüggés" с. IV. fejezet a szerző műszaki-gazdasági, illetőleg hatékonysági számítási módszereit és grafikus megoldásait tartalmazza, amelyek alkalmazásával az „Összefoglalás és következtetések" с. V. fejezet foglalkozik. Az egész okmányt — amelyet a Titkárság előzetes munkaokmányként sokszorosított — az ECAFE Vízi közlekedési Albizottsága a hatodik közgyűlésén (1962. november 6—13., Bangkok, Thaiföld)
