Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)
2. füzet - I. Fekete György: A víziútfejlesztési ráfordítások hatékonysága
A VÍZIITFEJLESZTÉSI RÁFORDÍTÁSOK HATÉKONYSÁGA FEKETE GYÖRGY 1 Az emberi társadalom állandóan növekvő szükségleteinek kielégítése egyre nagyobb feladatokat ró a közlekedésre, melynek a növekvő árumennyiségek elszállításához ezzel arányban álló szállítási kapacitásról kell gondoskodnia. A szállítási kapacitásnövelés kérdései — beleértve a kapcsolatos ráfordítási igények vizsgálatát — az egész világon az érdeklődés előterében állanak. E bonyolult kérdések elemzésével a különböző nemzetközi szervezetektől kezdve, egészen az egyéni tudományos kutatókig, a szakemberek hatalmas tábora foglalkozik. A vízi-, közelebbről a belvízi-közlekedés kapacitásának növelésénél, a többi közlekedési ágtól eltérően, újabb tényezőként jelentkezik az egységes víziútrendszer létrehozásának szüksége is. A természetadta belvízi utak aránylag kismértékben teszik csak lehetővé az áruknak víziúton, átrakás nélkül hosszú távolságra való szállítását. A belvízi szállítás sajátosságaiból adódóan azonban éppen a nagy távolságú szállításoknál jelentkeznek számottevő gazdasági előnyök. Az áru olcsó szállítást kíván. Ezért a cél az, hogy a szállítmányok a termelő- és felhasználóhelyek között lehetőleg minél hosszabb utat hajón tehessenek meg. Ezt a célt szolgálják mindazok a törekvések, melyek a meglevő víziutak összekötését, a fontos ipari-, bányászati- és mezőgazdasági területek új víziutakkal való bekötését, az egységes országos víziúthálózat kiépítését, kontinentális méretekben pedig a nemzetközi érdekeltségű víziutak osztályozását és egységes hálózatának létrehozását kívánják megoldani. A szállítási ráfordítások csökkentésénél nagy szerepet játszik a szállítási kapacitás kihasználása, illetőleg a kihasználhatósága. Utóbbi ugyanis nemcsak azzal függ össze, hogy az elszállításra kész árumennyiség a szállítási kapacitásnak megfeleljen, hanem ezen túlmenően a kihasználhatóság mértéke erősen függ a víziközlekedés eszközeinek, a lia j ó к na k, és a víziközlekedés pályájának, a víziutaknak, alapvető paramétereitől. 1 Fekete György oki. mérnök, a Dunabizottság igazgatóhelyettese. Szerzőnek alábbi tanulmánya abból az alkalomból készült, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Ázsiai és Távolkeleti Gazdasági Bizottsága — United Nations Economic Commission for Asia and the FarEast (röviden ECAFE) megbízásából a liclvizi Hajózási Albizottsága — Inland Waterway Sub-Committee 6. ülésszakára kidolgozta az Albizottság illetékességi területére a víziutak osztályozására vonatkozó okmánytervezetet, melyet az Albizottság változatlanul elfogadott. Tekintettel arra, hogy az okmány a vízimérnöki gyakorlatot érintő víziútépítéssel igen szoros kapcsolatban van és az Egyesült Nemzetek Szervezete Euró/mi Gazdasági Bizottsága — United Nations Economic Commission for Europe 1963 januárjában tartott közgyűlésén a nemzetközi érdekeltségű európai hajóutak egységes hálózatának tanulmányozásánál ebben az okmányban foglalt módszerek figyelembevételét ajánlotta, célszerűnek tartottuk a magyar vízimérnökökkel a belvízi hajóutak osztályozására vonatkozó okmányt a szerző előszavával együtt ismertté tenni. (Szerk.)
