Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

1. füzet - VI. Könyvismertetés

102 Könyvismertetés általában, de ezen a szóban forgó területen különösképpen nem alkalmas arra, hogy belőle paleogeográfiai és mélyszerkezeti viszonyokra következtessünk. Nagyon tanulságos tehát látni azt az összefoglaló képet, "amelyet Szerző vetít elénk az Alföld fő folyói teraszainak, illetőleg a folyókat kísérő mélyedéseknek keletkezéséről. Ez a sok apró megfigyelésre, több fiatal kutató éles meglátására támaszkodó összesítő eredmény, ha a Szerző ezt — szerényen — nem is mondja ki, igen súlyos mondanivalót, az" Alföld és a Kárpátok hegységszerkezeti mozgását illető alapvető tényeket rejt magában. Szerző általában a szerkezeti kérdésekig nyúl vissza. Nem elégszik meg azzal, hogy a fúrási adatokból a rég eltemetett, korán lefűződött és feltöltődött mederágakat felkutassa; erre a fúrási adatok nem is lennének elégségesek. A folyóvízi üledék leülepedési törvényeinek szem előtt tartásával rekonstruálja az alföldi folyók < holocén és pleisztocén kori állapotát, kiegészítve Sümeghy idevágó alapvető munkáját. A következő, 50 oldalas fejezet Szolnok megyének és a környező területeknek földtani leírását tartalmazza. Ehhez nemcsak a már említett 1780 ártézi fúrásnak a szelvényét használja fel, hanem a mondott területen levő szénhidrogénkutató mélyfúrásokat is. Felvázolja azt a mélybeni ó-paleozoós kristályos vonulatot, amely a Tiszántúlt szerkezetileg egy északi és egy déli medencére osztja. A kristályos alaphegységet legtöbbször saját törmeléke fedi, erre pedig Jászberény tájékán triász képződmények települnek. Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Demjén, és Sajóhídvég határában ugyancsak triász alaphegységet ütött meg a fúró, a kiskőrösi, nagyszénási, jászkarajenői és madarasi mélyfúrások pedig jura képződményeket harántoltak. Szolnok megye területén a krétakori képződmények a legnagyobb kiterjedésűek. Ebben az időszakban a megye területét a kréta flis tenger borította. Az ismertetett idősebb képződményekre települnek a megye harmad-időszaki üledékei. Ezek rétegsorában paleogén üledékeket nem találunk; eocén és oligocén kori üledéket sem tártak fel ez ideig a megyében sehol sem; ellenben a miocén szárazföldi, vulkánikus és tengeri képződmények annál nagyobb kiterjedésben ismeretesek Szolnok megyében és a vele szomszédos területen. A helvéti-tortonai képződmények vulkánikus eredetűek és a megye északi részén (tufák alakjában) fordulnak elő. A tortonai tengeri üledékeket a megye északi részének kivételével az egész Szolnok megyében megtaláljuk. Az alsó- és középső szarmátikumban tengeri, csökkent sósvízi üledékek rakódtak le, a felső-szarmáciai képződményeket pedig folyóvízi és tavi lerakódások képviselik. A soron következő fiatalabb üledékek az alsó- és a felső-pannóniai képződmények: a megye egész területén hatalmas vastagságban fejlődtek ki. Mind a két alemelet üledékei között parti és medencebelseji üledékek egyaránt < találhatók. A változatos kőzetanyagú üledéksort vastag, egynemű agyagmárga borítja. A felső-pannóniai alemelet idején az addigi lassú süllyedést erőteljesebb lezökkenés követte. Ennek során a medence belsejében mindenütt aránylag vastag, homokos üledékképződés vette kezdetét. Ezek a közép-, apró- és finomszemcséjű homokos üledékek Szolnok megye területén mindenütt megtalálhatók és a termálvizet feltáró ártézi kutakat ezekre a rétegekre szokás telepíteni. Vízhozamuk mindig ' bőséges, miként azt a jászapáti, karcagi, mezőtúri és jászberényi fúrások igazolják. Szerző hosszasabban foglalkozik a Szolnok megye területén található levantei képződményekkel és lényegileg állástfoglal ebben a sokat vitatott kérdésben, a levantei emelet javára. Elismeri ugyan, hogy több szempontból célszerű lenne a levantei emeletbeli képződményeket a pleisztocén üledékekhez sorolni, azonban mégis a pliocén végén bekövetkezett gyors és gyökeres éghajlatváltozás azt követeli, hogy a levantei és a pleisztocén üledékeket válasszuk szét egymástól. Szerző szerint Szolnok megyében három vízföldtani tájegységben ismeretesek levantei képződmények, éspedig: 1. a dunai-szerkezeti árok tiszazugi részében, 2. a tiszazagyvai süllyedékterületen és 3. a szolnoki szerkezeti árokban. A levantei képződmények mindenütt nagy vastagságúak, de ez a rétegösszlet kőzettani és földtani vonatkozásban még kevéssé ismert. A Szerző legrészletesebben a pleisztocén üledékekkel foglalkozik. Ez természetes is, mivel a pleisztocén képződmények a megye területén mindenütt, méghozzá jelentős vastagságban megtalálhatók. Legkisebb vastagságúak Törökszentmiklóson, Tiszafüreden és általában a Nagykunság területén, mert itt a pannóniai felszín csak a pleisztocénben süllyedt meg, tehát