Vízügyi Közlemények, 1963 (45. évfolyam)

1. füzet - VI. Könyvismertetés

» KÖNYVISMERTETÉS URBANCSEK JÁNOS: SZOLNOK MEGYE VÍZFÖLDTANA ÉS VÍZELLÁTÁSA Ismerteti: Dr. Bendeffy László Urbancsek János: Szolnok megye vízföldtana és vízellátása. Szolnok, 1962. 213 lap 28 térkép-, 15 ábra— és 14 táblamelléklettel. „Élet csak olt lehetséges, ahol víz is van". Ezzel a hétköznapinak tetsző meállapítással kezdi mondanivalóját Urbancsek János az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat főgeológusa, az Alföld egyik legnagyobb kiterjedésű megyéjének vízföldtanáról és vízellátási viszonyairól írott művében. Vitális Sándor professzor a könyvhöz írott előszavában emlékeztett arra, hogy Magyarország lakosságának 1940-ben csak 25%-a ivott vízvezetéki vizet, 75%-a pedig ásott kutak vizére volt utalva. De ha csak a falvak lakosságát tekintjük, az ország 3400 községéből csak azok 1%-ában volt központi vízmű, 4%-a volt körzeti vízvezetékkel ellátva, 95%-a pedig ásott, vagy fúrt kútból szerezte be ivóvizét. Nagyalföldünk vízföldtani viszonyai miatt jó és elegendő vizet csak az ártézi kutakból nyerhetünk. Ezért nagyon fontos lépés volt e téren az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak az a rendelkezése, amely kötelezővé tette az ország valamennyi ártézi kútjának és a kutak vízviszonyainak összeírását, illetőleg felderítését. Ennek a hatalmas kataszter-készítő munkanak a vezetője Urbancsek János. Munkája értékeléséhez elegendő tudnunk, hogy munkatársai csupán az Alföldön 25 ezer ártézi kutat térképeztek fel. Ezeknek nagyrésze semmiféle nyilvántartásban sem szerepelt. Napjainkban pedig egyáltalán nem közömbös tudnunk, hogy ezekből a kutakból hány m

3 víz kerül a felszínre percenként, hiszen manapsag az Alföld arculata is merőben más, mint volt két évtizeddel ezelőtt. Városainkban, falvainkban kisebb-nagyobb ipartelepek, mezőgazdasági közép- és nagyüzemek keletkeztek. Ezek mind igénylik a vizet, méghozzá a sok vizet. S mellettük még az öntözött mezőgazdasági területek sok ezer és tízezer holdja! 92 évvel ezelőtt fúrta az első, 22 — 28 m mély kutakat egy budapesti fúrómester Jászárokszálláson, majd 1889-ben Zsigmondy Vilmos az első nagyobb mélységű (411 m) kutat Törökszentmiklóson. A közben lepergett kilenc évtized alatt csak Szolnok megyében 1780 ártézi kút készült. Ezek adatait gyűjtötte össze a Szerző, mégpedig 79 községből. Ilyen adathalmazból valóban lehet már komoly, alapvető művet felépíteni; különösen akkor, ha — miként a Szerző tette — nem korlátozódik egy közigazgatási határral körülzárt területre, hanem messzebb tekint, és természetes földtani tájegységet dolgoz fel, puhatolván a mélyföldtani viszonyok alapján a vízföldtani egység határait. A mű mindenekelőtt összefoglaló képet nyújt a Nagykunság, Tiszazug, a Jászság és a Tiszamente felszíni képződményeiről. A szerzőnek ebben a vonatkozásban nagy segítséget nyújtottak azok a kutatások, amelyek annak a többéves, közel évtizedes munkának az eredményei, amelyet az Állami Földtani Intézet végzett az Alföld legfelső üledéktakarójának vízföldtani és általában üledéktani felderítésére Sümeghy József, Rónai András és Miháltz István vezetésével. A mai morfológia az Alföldön