Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - IX. Könyvismertetés

KÖNYVISME RTETÉS KÉZDI ÁRPÁD-MARKÓ IVÁN FÖLDMÜVEK VÉDELME ÉS VÍZTELENÍTÉSE Ismerteti: Dr. SALAM IN PÁL Kézdi Árpád—

Marko Iván: Földművek védelme és víztelenítése. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1962, 200 lap, 281 ábra, 58 táblázat. Kézdi Árpád és Markó Iván kitűnt) gyakorlati könyve a földművek állékonyságával, a földművek és a környező terep víztelenítésének kérdésével foglalkozik. Célja elsősorban a vonalas földmunkák, az út-, vasút-, repülőtér- és vízépítésben nagy tömegben előforduló feladatok és megoldásaik bemutatása. Nem tárgyalja az anyag részletesen sem a talajfizikai jellemzőket, sem a talajmechanikai alapfogalmakat és elméleti módszereket; e tekintetben a szakirodalomra utal. Ugyancsak nem tér ki az alapozással kapcsolatos dúcolási és különlegesebb víztelenítési kérdésekre, a munkagödör kiemelésére stb. Nem szerepelnek ebben a könyvben a különleges vízi építmények és nagy létesítmények kérdései sem. Hangsúlyozzák a Bevezetésben a szerzők, hogy elsősorban a hazai geológiai, talaj-, időjárási, hidrológiai stb. adottságokat, a kialakult építési gyakorlatot, szokásokat, a népgazdaság nyersanyaghelyzetét, a hazai építési felszereléseket tartják szem előtt, nem mulasztják el azonban azt sem, hogy egyes begyökerezett helytelen megoldásokra kritikai szemmel rámutassanak, és azt sem, hogy a külföldi gyakorlat egyes hazánkban bevezethető példáit is ismertessék. A szerzők a vázolt szakmai területen a mérnökök mindennapi munkájához adnak kitűnő segítséget, s ezzel a biztos és gazdaságos építés, az önköltségcsökkentés, a népgazdaság fejlesztésének nagy céljait szolgálják. A könyv 5 fejezetre, a földművekkel kapcsolatos talajfeltárásnak, a rézsűk állékonysági kérdéseinek, a töltések alapozásának, a földnyomás meghatározási, módjainak, a támfalak tervezésének és építésének, s végül a legkiterjedtebb ötödik fejezetben a terep víztelenítésének tárgyalására tagozódik. Az I. fejezetben Kézdi Árpád a talajfeltárási munka lépéseit, az ezzel kapcsolatos általános tájékozódást és talajkutatást, a talajok helyszíni felismerési és osztályozási módszereit, a talajmechanikai vizsgálatok vázát mutatja be, s röviden megemlékezik a részletes és különleges talajkutatás célkitűzéseiről. Ez a fejezet igen áttekintő táblázatos módon foglalja össze a talajok osztályozásához szükséges egyszerű helyszíni vizsgálati módszereket, elveket. A II. fejezetben a szerzők a biztos és gazdaságos rézsűhajlás megállapításának módjaival foglalkoznak. Figyelembe veszik a talaj rétegződését, a rétegek hajlását, a talaj nyírószilárdságát meghatározó tényezőket, a rézsűben végbemenő esetleges vízszivárgást, a rézsű feletti terep megterhelését, a rézsű ideiglenes, vagy végleges jellegét, az esetleges rázóhatásokat, földrengést, a rézsű felszínének biztosítási módját, a rézsű felszínét érő atmoszferiliák hatását és a rézsűt borító növényzetet. Az egyszerűsített eljárások, amelyek ugyanakkor az elfogadott közelítési határo-