Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
4. füzet - V. Szepessy József: Völgyzárógátak építése alatti árvizek levezetése
A völgyzárógátak árvízlevezetése 559 Az esetleg bekövetkező kár ilyen részletes vizsgálata feleslegesen sok munkának tűnhetik. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ismeretlen veszélyt felidézni nem szabad, ha anyagi értéket, vagy éppen emberéletet kockáztatunk, a veszély nagyságát ismernünk kell. Ez a vizsgálat célja. A fent leírtak csak példaképpen felsorolt eszközök az árvíz következményeinek reális előrebecsléséhez. b) Meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen károkat okozhat egy lejutó árvíz a gát alatti völgyszakaszon. Meg kell becsülni, hogy milyen nagyságú árhullámra kell egyáltalán számítani. Az árhullámot a gátszakadáson lezúduló tározott víztömeg okozza. A főkérdés az, hogy a gát teljes átszakadása mennyi idő alatt fog bekövetkezni. Bizonyos tapasztalati megfigyelések arra engednek következtetni, hogy egy tisztán agyagból épült 4—6 m magasságú, jól tömörített földmunka teljes elmosása legalább egy teljes napot venne igénybe. Egy tisztán szemcsés anyagból épült földgát néhány negyedóra leforgása alatt talpig kimosódhat. Viszont minden kőburkolat [4], minden vízzárás céljára a gát tengelyébe, vagy a felvízi rézsűbe épített vasbetonlemez lényegesen lassítja a gát elmosását, esetleg meg is akadályozhatja a teljes pusztulást. Szemcsés talajon álló kőrakatgáton a lebukó víz alámoshatja a gát alvízi lábát, a kőrakat beleroskadhat a keletkezett üregbe, a megmaradt részt a szakadáson hirtelen felgyorsuló víz rohamosan kimoshatja. így egészen hirtelen lezúduló árhullámot kaphatunk. Az árhullám kezdő hozamát közelítőleg megkapjuk, ha a tározott és a gátszakadáskor lezúduló víztömeget elosztjuk a szakadás teljes kifejlődésének megbecsült idejével. Az árhullám a völgyön lefelé haladva ellapul. Annak megállapítása, hogy a völgy valamely alsóbb szelvényében mekkora árvízi hozammal fog tetőzni a gátszakadás okozta árhullám, igen nehéz feladat. (Becsléssel kellene megadni, hogy az árhullám mennyire telt medret talál maga előtt stb.) A bonyolult, hosszadalmas hidraulikai számítások, esetleg kismintakísérletek eredménye ezek után is erősen közelítő jellegű lesz csak. Az árhullám nagyságának megállapítása során a levonuló árhullám útját mindaddig követni kell, míg — rendszerint egy befogadó vízfolyást elérve — nagysága már ártalmatlannak tekinthető. Ezek után annak megállapítása, hogy az árvíz a népgazdaságnak mekkora kárt okoz, közgazdasági feladat. Figyelembe kell venni a mezőgazdaságban, az iparban, a közlekedésben okozható károkat, mind a közvetlen pusztítást, mind a termelési időkiesést. Külön meg kell vizsgálni, hogy emberéletet nem fenyeget-e veszély. Ha lakott terület van veszélyben, meg kell vizsgálni, van-e mód és idő a katasztrófa előrejelzésére, ezzel az emberéletek és részben az ingóságok megmentésére. Ha nincs, akkor semmilyen kockázatot nem szabad vállalni, hanem olyan építésmódot kell választani, ami mellett feltétlenül elkerülhetjük a már tározott víz lezúdulásából származó katasztrofális árvizét. Csak ha emberéletçt nem fenyeget veszély, akkor szabad az esetleges árvízi károk kockázatát gazdaságossági alapon összehasonlítani a gát építésének drágább, vagy olcsóbb változataival. Általában, ha a gát alatti völgy (egészen a befogadó vízfolyásig) nem tisztán mezőgazdasági terület, valószínűleg a kockázatot minimumra csökkentő építésmódot kell választani, mert a beépített völgyben okozott kár valószínűleg a gátépítésnél megtakarítható összeg sokszorosát tenné ki. c) Az elöntött munkatéren munka nem folyhat mindaddig, míg a víz levonulása után a munkateret újra ki nem takarították. A féligkész gát egy részének pusztulása után először helyre kell állítani az építmény elpusztult részeit, azután lehet csak 3»
