Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - III. Szitkey László: Magyarország víz- és csatorna ellátottsága 1960-ban

540 Szitkey László költsége miatt indokolt az alacsony tározási térfogat arány. Az egy ellátott főre jutó tározótérfogat tervezési irányértékek szerinti nagysága a vízfejadag-normativa mintegy felében rögzíthető, előbbiek miatt azonban ennél lényegesen kevesebb. Az egy ellátottra jutó közműhálózat hossza belterületen a laksűrűség, azaz a beépítési mód függvénye. A közölt mutatók azonban a művek teljes hálózatát magukban foglalják, és ezért alakulásukat számottevően befolyásolja a víztermelőhelyek, illetve szennyvíztisztító telepek, vagy a befogadók távolsága. A vizet messziről szállító főnyomócsövek a mutató értékét jelentősen növelhetik. (Pl.: Komlón, Ózdon, Dorogon.) A fajlagos csatornahosszak általában kisebbek a vízvezetéknél, mert településeink zömében a csatornázás csak a legsűrűbben beépített központokra terjed ki. Az egy házi bekötésre, illetve egy közterületi közkifolyóra jutó ellátottak száma a bekötött lakóépületek átlagos nagyságától, illetve a kifolyócsapok sűrűségétől függ. Az általában csupán a városközpont nagyol)!) lakóépületeire korlátozódó csatornabekötésekre több ellátott esik, mint a vízvezetéki bekötéseknél. A kialakult gyakorlat azt mutatja, hogy a közkifolyók elhelyezésénél kívánatos olyan sűrűséget választani, hogy a vele ellátottak száma ne haladja meg a 100 főt. Városaink, községeink kialakulása, közművesítésük fejlődése teljesen egyéni, minden településen más és más helyi tényezők sora érvényesül. Ennek következtében az ismertetett összetett mutatók, és a velük szoros összefüggésben álló laksűrűség, összlakósszám ellátottsági fok, a lakások felszereltsége, stb. között általános érvényű, de legalább településeink nagyobb részére vonatkozó számszerű törvényszerűség, képlet nem állítható fel. Közel száz jól közművesített, nagyobb településünk közül azonban a tervezők részére mindig rendelkezésre áll néhány, a feladathoz hasonló adottsággal rendelkező mű példája.