Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
4. füzet - II. Dégen Imre: A vízgazdálkodási tudományos kutatás magyarországi múltja és jelentősége
A vízgazdálkodási kutatás 527 A szocialista mezőgazdaság termelőerőinek nagyarányú fejlesztése szempontjából kiemelkedő jelentőségű öntözésfejlesztési program megalapozott megvalósítása sok új feladatot jelöl ki a vízgazdálkodási kutatás számára. Ezek közül egyik legfontosabb az öntözés legcélszerűbb területi elhelyezése. Ezt elsősorban három meghatározó tényező optimuma — éspedig a gazdaságos víznyerési lehetőség, az öntözéssel pótlandó csapadékhiány, és a talaj termőképessége— szempontjából lehet megítélni. Ezek közül az egyik legkevésbé feltárt a talajaink öntözés igényességének tájankénti megállapítása a vízháztartási mérleg alapján. A mi éghajlati viszonyaink mellett a vízháztartást befolyásoló tényezők között a korábbi ez irányú ismereteinket jóval meghaladó jelentősége van a párolgásnak, melynek lehetséges és kívánatos értéke az ország egyes területein meghaladja a csapadék sokévi átlagos értékét. Minél behatóbban tanulmányozzuk, és megismerjük a területi vízmérlegeken belül — a csapadék és a lefolyás területi eloszlása mellett — a párolgás folyamatát, éspedig mind a „lehetséges párolgás", a potenciális evapotranspiráció (az a párolgás, ami akkor alakulna ki, ha a felső talajrétegek víztartalma a növényzet vízfelhasználása szempontjából a legkedvezőbb volna), mind a tényleges párolgás értékeit, annál közelebb jutunk ahhoz, hogy az éghajlati adottságok számszerű értékelése alapján állapítsuk meg a növényzet számára optimális vízviszonyok biztosításához szükséges vízmennyiséget. Az ez irányú kutatások eredményei — melyek továbbfejlesztése a közeljövőben a hidrológiai, meteorológiai, és talajtani kutatás legfontosabb feladatai közé tartozik — máris sok támpontot adnak az öntözés legkedvezőbb területi elhelyezésének megállapításához, az öntözést legjobban befolyásoló tényezők együttes mérlegelése alapján. Egyik legfőbb feladatunk a vízépítési kutatás továbbfejlesztése. Eredményeinek felhasználásával biztosítani kell a vízgazdálkodás létesítményeinek legcélszerűbb kialakítását, s tervszerű kutatómunkával el kell érni, hogy olcsó, tartós anyagokkal, optimális anyag- és munkaerő felhasználással a célnak tökéletesen megfelelő művek épüljenek. Mielőbb le kell rakni a vízgazdálkodással összefüggő közgazdasági kutatás alapjait. Ki kell dolgozni a közgazdasági értékelés módszereit, hogy a vízgazdálkodás irányításában és a beruházásoknál a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a népgazdaság szempontjából a legcélszerűbben lehessen hasznosítani. Eejlesztenünk kell a dokumentációs szolgálatot, a tudományos kutatás, a világszínvonal figyelemmel kísérésének, és hazai hasznosításának fontos segédeszközét. Fokozni kell erőfeszítéseinket a vízügyi szakirodalom fejlesztése érdekében. A szakirodalom fejlesztési főirányainak kialakításában több tervszerűségnek, tudatos elemnek kell érvényesülnie annak érdekében, hogy a vízgazdálkodás egészének tervszerű fejlődését hatékonyabban alátámassza. Ezt a célt szolgálhatják a vízgazdálkodási irodalomban érdekelt kiadók, szerkesztőbizottságok megfelelő tájékoztatása a vízgazdálkodás elmélyült elemzést és színvonalas szakirodalmi kidolgozást igénylő időszerű kérdéseiről, fejlesztési célkitűzéseiről. A Tudományos Akadémia és az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiadványai mellett fontos társadalmi szerepet tölthet be a vízügyi szakirodalom fejlesztésében a Hidrológiai Társaság, nemcsak magasszínvonalú folyóirata, a Hidrológiai Közlöny útján, hanem egy-egy átfogó téma kidolgozására létrehozott munkaközösség összehangolt munkájának eredményeként megjelentetendő művekkel. A gyakorlat szerteágazó igényei közül - a szétforgácsolódás elkerülése érdeké2*
