Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - II. Dégen Imre: A vízgazdálkodási tudományos kutatás magyarországi múltja és jelentősége

554 Dégen Imre kell emelni, s ennek folytán a közművel kielégítendő ivóvízigény is kétszeresére, évi 380 millió m

3-ről, 760 millióra nő. Az ipar nagymértékű fejlesztése következtében az ipar frissvíz igénye ötszörösére, évi 1435 millió m

3-ről 7140 millióra emelkedik. Számolni kell az öntözött területek kiterjedésének nagymértékű növelésével is. Az öntözött terület 2 millió kat. holdra terjed ki, ami azt jelenti, hogy az öntözővíz igény évi 840 millió m

3-ről 3500 millióra emelkedik. Ezzel egyidőben a halastó gazdaságok területi kiterjedése 35 000 kh-ról 110 000 kh-ra, vízigénye 450 millió m

3-ről 914 millióra nő. Az összes évi vízigény 20 év alatt az évi 3100 millió m

3-ről 12 300 millió m

3-re, kereken négyszeresére emelkedik. Figyelembe véve a népesség szaporodását, az egy főre eső évi vízfelhasználás a jelenlegi 300 m

3-ről 1090 m

3-re változik. Összehasonlításképpen megemlítem, hogy a jelenlegi évi vízfelhasználás értéke Csehszlovákiában 300, az NDK-ban 390, Angliában 340, Franciaországban 450, és az Egyesült Államokban 1170 m

3/fő. Az állandóan növekvő vízigények kielégítésére új és új lehetőségeket kell feltárni, egyrészt a rendelkezésünkre álló vízkészletről szerzett ismereteink tökéletesítése, másrészt a számításba vehető készlet célszerű elosztása útján. Meg kell valósítani a takarékos, gazdaságos vízfelhasználást. Fel kell tárni a többszörös vízfelhasználás különféle módozatait. A vízfogyasztás mértékének növekedésével nő a vizek elszennyeződésének veszélye is, ugyanakkor, amikor a vizek tisztaságának megóvása már jelenleg is egyike a vízgazdálkodás legsúlyosabb gondjainak. Az oxigén fogyasztás alapján folyószakaszaink 32%-a mondható tisztának. Tehát e téren is gyökeres javulásra van szükség. Ezért a vízgazdálkodási kutatásnak a szennyvíztisztítási technológia fejlesztése egyik legfontosabb feladata. A fejlődés teljesen új szemléletet követel a belvízkérdés megoldásánál, és a kisvízfolyások rendezésénél is. A vízgazdálkodás módszereinek fejlődésével ma már elértük, hogy a „belvízrendezés" egyoldalú szemlélete helyébe a „belvízgazdálkodás" lépett, s feladatunk a belvizek egyszerű levezetése helyett azok időszakos visszatartása, sőt felhasználása is. A belvízgazdálkodás fejlesztése megköveteli azonban a rendszerek teljesítőképességének növelését is, s így az öntözés, és a belvízgazdálkodás közötti egyensúly biztosítása érdekében a 20 éves időszakban a fajlagos vízlevezetés értékét 22 liter/sec km

2-ről, 38 liter/sec km--re kell emelni. Az előttünk álló időszak egyik kiemelkedő vízgazdálkodási feladata, hogy a korábbi elszigetelt, sok esetben szakaszos mederrendezési munkálatok helyett megvalósítsuk a vízügyi, erdészeti és mezőgazdasági munkák tervszerű összehangolásával a vízgyűjtőterületek összefüggő, egységes rendezését. A természetes vízhozamok és a vízigények közötti eltérések kiegyenlítésében egyre kiemelkedőbb szerepe van a víztározásnak. A felszíni víztározási lehetőségek széleskörű tanulmányozása, és gyakorlati megvalósítását elősegítő vízépítési módszerek tökéletesítése mellett a kutatás új, sokat ígérő területe a föld felszíne alatti tározás lehetőségeinek tanulmányozása. A talajvízjárást figyelni, előre jelezni, és egyes helyeken szabályozni kell. A talajvízdúsítás mellett egyéb — ma még csak körvonalaiban kibontakozó — merész, korszerű vízépítési megoldások alkalmazásával meg kell találnunk a módszereket, és eszközöket a felszínalatti víztározó medencék vízkészletének szabályozásához.