Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

4. füzet - II. Dégen Imre: A vízgazdálkodási tudományos kutatás magyarországi múltja és jelentősége

A vízgazdálkodási kutatás 525 alapja volt. Bár számottevő előrehaladást tettünk a felszínalatti vízkészlet feltárása terén is, különösen ami a talajvízállás-észlelés fejlesztését illeti, a talajvízháztartás összefüggéseinek tudományos meghatározása még sok feladatot ró a kutatókra. A karsztvíz kutatás terén is jelentős eredményeket értünk el. Az utóbbi években végzett észlelési és térképezési munka eredményeként rendelkezésünkre álló kiterjedt adatanyag már jórészt megbízható támpontot ad a felszínalatti vizek elhelyezkedésére, vízszintingadozásaira, mozgástörvényszerűségeinek megismerésére. A geológiai és hidrogeológiai kutatás feladata, hogy tovább bővítse ismereteinket a mélységi vízvezető rétegek elhelyezkedéséről és minőségéről, míg a mélységi vízkészlet dinamikus vízháztartási viszonyainak tisztázása, az utánpótlódás törvényeinek megállapítása, a kitermelhető vízmennyiség meghatározása a hidrológiai kutatás egyik legsürgősebb és legfontosabb feladata. A vízgazdálkodás népgazdasági jelentőségének fokozódásával a természetes vízháztartásra vonatkozó hidrológiai jellegű kutatások mellett mindinkább előtérbe lépnek a gazdasági-technológiai jellegű megfontolások, vizsgálatok. A vízigények növekedésével nyilvánvalóvá válik, hogy a vízzel ugyanolyan megfontoltan és tervszerűen kell gazdálkodni, mint bármely más korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyaggal. Előtérbe került a víztakarékosság fontossága, a víz felhasználásának szabályozása. A vízgazdálkodási tudományos kutatásnak meg kell ismerkednie mind a mezőgazdasági termelés folyamataival, mind pedig az ipari technológiával, hogy annak alapján a leggazdaságosabb, legtakarékosabb megoldásokat lehessen kialakítani a vízhasználatokra vonatkozóan. A megsokasodott kutatási feladatok megoldására az Intézet új fiatal kutatógárdát nevelt és ma már tervszerű munka folyik a vízgazdálkodás valamennyi ágazatának kutatási területén. Az Intézet felépítette az új hidraulikai laboratóriumot, megvetette a vízminőségi, szennyvíztisztítási kutatások alapjait, világviszonylatban elismert eredményeket ért el a hidrológiai előrejelzések terén. Korszerűsítette a vízrajzi szolgálat munkáját, új vizsgálati eljárásokat vezetett be, új műszereket kísérletezett ki. Nagy érdemeket szerzett a gyakorlat közvetlen igényeit kielégítő, alkalmazott kutalások terén is. Az árvízvédelem, a belvízvédelem fejlesztését megalapozó kutatási feladatok megoldásával, az öntözés fejlesztésével kapcsolatos vizsgálatokkal, a nagy vízépítési műtárgyak hidraulikai kérdéséinek megoldásával, azok ellenőrző vizsgálatával az Intézet nagymértékben hozzájárult a vízgazdálkodás fejlődésének egészéhez. Láttuk, hogy a szocialista tervgazdálkodás fejlődésével hogyan fokozódott a vízgazdálkodás jelentősége, s hogyan vált az a népgazdaság fejlesztésének egyik alapvető tényezőjévé. Az előttünk álló, s áttekinthető mintegy 20 éves időszakban azonban a vízgazdálkodás jelentősége tovább fokozódik, ami természetesen új feladatokat állít a vízgazdálkodási kutatás elé is. Az elérendő célok jellemzésére csupán néhány legfontosabb számadat: Az 1960—1980 közötti 20 éves időszakban a víz- és csatornaművekkel ellátott lakosság százalékos arányszámát 35%-ról 74%-ra, kereken kétszeresére 2 Vízügyi Közlemények