Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - II. Szilágyi Gyula-Vágás István: Földmedrű öntözőcsatornák szivárgási veszteségének megállapítása

FÖLDMEDRŰ ÖNTÖZŐCSATORNÁK SZIVÁRGÁSI VESZTESÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA DR. SZILÁGYI GYULA és VÁGÁS ISTVÁN Földmedrű öntözőcsatornáknál, bizonyos mértéken túl, szükségessé válik az elszivárgási veszteség csökkentése. A csatornák tömítése vagy burkolása azonban költséget igényel, így a tervező mérnöknek meg kell fontolnia, hogy gazdaságos-e az adott esetben a költséges elszivárgást gátló berendezés létesítése. A gyakorlat a tudományos kutatástól annak hiteltérdemlő megállapítását igényli, hogy adott talajon, adott méretű csatornákban, adott hidraulikai viszonyok között mekkora szivárgási veszteségre lehet számítani. Ilyen természetű feladatok megoldásával hosszú évtizedek óta számosan foglalkoznak. A számítási eljárások különbözőségéből azonban arra lehet következtetni, hogy a megoldás ezidőszerint még nem megnyugtató. Valamilyen természeti jelenség számszerű értékelésére irányuló vizsgálataink során különböző módszereket alkalmazhatunk és különböző kutatási irányzatokat követhetünk. Az egyik — elméletinek nevezhető — kutatási irányzat pl. az, hogy a szivárgás folyamatánál fellépő erő és mozgástani hatásokat felderítjük, a fizikai folyamatoknak okait megkeressük, és ezeket a matematika nyelvén, összefüggések útján kifejezve általános érvényességű formába öntjük. A kutatásnak másik — gyakorlati — irányzata viszont az, hogy méréseket végzünk, s ezek adatai és a vizsgált folyamatra megítélésünk szerint döntően ható tényezők között igyekszünk összefüggéseket megállapítani. A továbbiakban a kutatásnak ezt az utóbbi irányzatát követjük. Az elméleti kutatások leírásában foglaltak ugyanis sok esetben azt a látszatot keltik, hogy a kísérletekkel gyakran csak utólag és részben alátámasztott elméleti meggondolások nincsenek olyan összhangban a fizikai jelenségekkel, hogy a belőlük levezetett általánosítások a széleskörű gyakorlati alkalmazás próbáját maradéktalanul kiállanák. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy a mérési adatokon alapuló gyakorlati eljárásunkkal eleve lemondunk a kérdés általános érvényű tárgyalásáról, viszont ezt azzal a reménnyel tesszük, hogy ilyen módon, habár szűkebb határok között érvényes, de a gyakorlatban egyszerűen hasznosítható eljárást adunk a tervező mérnök kezébe. 1 Dr. Szilágyi Gyula, oki. mérnök a műszaki tudományok kandidátusa, az É/jiőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem ny. tanára, és Vágás István oki. mérnök, a 1'izgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa. A tanulmány alapjául szolgáló helyszíni méréseket a 1 'izgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet felszínalatti vizek osztálya végezte. A helyszíni mérésekben és az adatok feldolgozásában Pápay Rozália intézeti technikus és Gyurggik Gyula mérnökhallgató volt a szerzők segítségére.