Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)

1. füzet - V. Kienitz Gábor: A hortobágyi térség belvízrendezése

A Hortobágy belvízrendezése 117 különbözeteiként jelentkeznek a T többlet-jövedelmek. így T

0,

3

0 = K

c,

2

o — K

a,

3

l; Г

0,

4, == K

0,

2

1 —K

3,

4

0; végül T„,

5

J = K

)>2

), vagyis ç

0,

5

0-nél minden, a tényleges kiépítésnél jelentkező belvízkár mégszűnik, ami alapvető feltételezésünk volt az ideális árhullám fogalmának kialakításakor is. * A hidrológiai feltárás tehát kezünkbe juttatta a belvízrendszer méretezéséhez szükséges vízhozam, víztömeg és bekövetkező többlet-jövedelmi adatokat. Röviden összefoglalom, hogy a regionális tervezésnél hogyan használtuk fel ezeket, de megjegyzem, hogy a további részlet-tervezéseknél ezeknek az adatoknak az ismerete ugyanilyen jelentőségű lesz. A vízhozam-adatokat a Keleti főcsatorna problémáinak vizsgálatához használtuk fel. A főcsatornával kapcsolatban nagyfokú biztonságot kívántunk meg, ezért azt vizsgáltuk, hogy 2%-os valószínűségű ideális árhullám esetén milyen vízszin fog kialakulni. A Keleti főcsatorna vízgyűjtőjéből egyidejűen érkezőknek feltételezett vízhozamok továbbvezetésére két változatot vizsgáltunk. Az egyik esetben azt a végleges állapotot tételeztük fel, amikor a Keleti főcsatorna alsó szakasza a Kalló főcsatornával együtt az egyéb vízgazdálkodási érdekeknek is megfelelő módon torkollik be a Berettyóba. A Kálló főcsatorna 2%-os valószínűségű árvízhozamát különben a hortobágyi térségre vonatkozó eredményeink hidrológiai hasonlósági elv szerinti átvitelével határoztuk meg. A másik vizsgált eset arra az ideiglenes állapotra vonatkozott, amikor a bevezetett belvizekből csak annyi folyik le a Berettyó felé, amennyi a mai helyzetben le tud folyni, a többi pedig a Keleti főcsatorna tározó-rendszerébe jut. Mindkét állapot mellett olyan vízszinek fognak a Keleti főcsatornában kialakulni, amelyek biztonsággal tűrhetők, s amelyek mellett a keletről érkező vizek általában gravitációsan bevezethetők. így megállapíthatjuk, hogy a nem belvízi érdekekből megvalósuló végleges kiépülés, vagy kialakuló tározórendszer külön-külön is, nagyjából műszakilag egyenlő értékekkel biztosítani fogja a belvizek elvezetését. A vizek megosztása a Berettyó és a tározók között természetesen a legkívánatosabb állapot. A Keleti főcsatornából 29,3 m

3/s vízhozam ilyen, vagy-olyan módon történő továbbvezetését kellene biztosítani, mielőtt a keletről érkező belvizek bevezethetők lennének. A víztömeg-adatokat a szükséges tározó-térfogatok megállapításánál használtuk fel. Mint említettem, tározóba jut az Árkuséri (3) öblözet belvize, valamint a Nyugati főcsatornába vezetett belvízmennyiség teljes egészében, a Keleti főcsatornába vezetett belvíz pedig az ideiglenes megoldásnál részben. A tározótér szükségleteket ugyancsak 2%-os valószínűséggel állapítottuk meg. Az Árkuséri öblözetből a kecskési tározóba vezetett belvizek részére 17, a zámfenéki tározóba vezetettek részére pedig 21 millió m

3 tározóteret kell biztosítani. A Nyugati főcsatornába vezetendő belvizek tározótér szükséglete 28 millió m

3. Végül a Keleti főcsatorna tározórendszerében az ideiglenes megoldás mellett, amikor mintegy 8 m

3/s-nak a Berettyó felé történő lebocsátásával számolunk (ami a Kálló felső szakaszára már kedvezőtlen kihatással van) minimálisan 13 millió m

3 elhelyezéséről kell gondoskodni. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a tározási-térfogatok azoknak a vízgazdálkodási érdekeknek a sérelme nélkül, amelyek miatt tározóterek létesülnek (túlnyomórészben halastavakról van szó), bőségesen biztosíthatók lesznek.