Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
1. füzet - V. Kienitz Gábor: A hortobágyi térség belvízrendezése
A Hortobágy belvízrendezése 111 jellemző időszakait egy-egy görbe képviseli, s a leolvasásokat a megelőző csapadékokat és fagyviszonyokat kifejező táblázat alapján korrigálni kell. Polgár György e grafikont oly területeken tartja alkalmazhatónak, amelyeknek az (1) egyenlet szerint meghatározható Eje 65—85 mm között van. A hortobágyi térség esetében ez a szám 73 mm, de meglevő árhullámaink adataival történt ellenőrzés is alátámasztotta az eljárás alkalmazhatóságát. így határoztuk meg ideális árhullámaink lefolyási tényezőit, és ezek birtokában magukat az árhullámokat is elő tudtuk állítani. Azokban az években, amelyekben voltak ágotai vízállás-adataink, a tényleges árhullámok szolgáltak alapul az ideális árhullámok szerkesztéséhez; most pedig, amikor csak ideális árhullámaink voltak, ezekből következtettünk vissza, hogy milyenek lettek volna a tényleges árhullámok, olyan lefolyási viszonyokat tételezve fel, mint amilyenek az 1930-ban véget ért rendezési munkálatok után állottak elő. A tényleges árhullámokkal rendelkező évek adatai alapján törvényszerű összefüggéseket kerestünk előbbiek, valamint az ideális árhullámok között (4. ábra). Mindenek előtt, az ideális árhullámok B 1 tömegéből jó közelítéssel meghatározhattuk a tényleges árhullámok В tömegét. A párolgási és lefolyástalan területi veszteségek ugyanis a fentiekben ismertetett részletes vizsgálatok alapján együttesen és átlagszámként 20%-kal voltak figyelembe vehetők, tehát В = 0,8 B v A következő kérdés, hogy mekkora t időtartam alatt folyt volna le az árhullám? Ismert tényleges és ideális árhullám-páráinknál megállapítottuk azt a rf t időt, amennyivel az egyes esetekben előbbi tovább tartott utóbbinál. Ezeket az értékeket grafikus összefüggésbe tudtuk hozni az árhullámok В tömegével. A kapcsolat bár laza, de kimutatható volt. A szerkesztett grafikon segítségével megismertük az árhullámok lefolyási idejét is, és így integrálgörbéjük kiegyenlítő vonalát meg tudtuk rajzolni. A rendelkezésünkre álló tényleges árhullámok alakjának tanulmányozásával azt a megállapítást tettük, hogy ezek három eleme tökéletesen jellemzi őket, és egyben elég jó összefüggést mutat В tömegükkel is. Három görbét tudtunk szerkeszteni adataink alapján, amelyek egyrészt а В víztömeg, másrészt a 4. ábra szerinti d 1 és d 2 ordináta-különbségek, illetve q S 2 iránytangens között teremtettek kapcsolatokat. (А В és q s z közti összefüggés különös jelentőséggel bírt még további vizsgálataink szempontjából, amire viszsza fogunk térni.) Az integrálgörbe kiegyenlítő vonala, valamint a felsorolt elemek birtokában a 4. ábra szerinti módon a feltételezett „tényleges" árhullámot meg tudtuk szerkeszteni. 4. ábra. A tényleges árhullámokat jellemző torvényszerűségek megállapítása Fig. 4 Determination of the relationships characterizing actual flood waves
