Vízügyi Közlemények, 1962 (44. évfolyam)
1. füzet - V. Kienitz Gábor: A hortobágyi térség belvízrendezése
126 126 Kienitz Gábor A hortobágyi térség belvíz-kérdéseinek vizsgálatához rendelkezésünkre álltak tehát 1910—1959 között minden évben az 1930—1944 közti állapotokat jellemző árhullámok (ezeket továbbra is ténylegeseknek nevezzük, bár nagyobb részük a leírt módon szerkesztett), valamint ugyanezeknek ideális megfelelői, tehát amilyenek kiöntés nélküli lefolyás és folyamatos vízmozgás mellett lettek volna. A két fajta hullám két szélsőséges állapotot képvisel. Mindkét állapotban a levezető rendszer kiépítettsége egy-egy q l/s ha-ral jellemezhető. Ezt a q-t az egyes árhullámok során kialakult c/, z-ek nyomán kell keresnünk. A q s z iránytangens ugyanis egy állandóval való szorzás után az adott árhullám alatti mértékadó fajlagos vízszállítást jelenti, amely nem azonos sem egy pillanatnyi csúccsal, sem az átlagos fajlagos vízhozammal; leghelyesebb meghatározása az árhullám tartósan kialakult legnagyobb fajlagos vízszállítása. Mint mondottam, az árhullámok <7 s z-e és В tömege között grafikus kapcsolatot találtunk. Dehemcsak a tényleges árhullámoknak van (/„-szakasza, hanem ugyanezt az ideális hullámoknál is kimutathatjuk, sőt az árhullám tömegével való összefüggésük is megállapítható. Az árhullámok tömegét mm lefolyási magasságban, q s z-1 pedig l/s /га-ban fejezve ki, az 5. ábrán mutatom be a hortobágyi térség q s z — f(B) kapcsolatot kifejező görbéit. A bal-szélső görbe a tényleges árhullámokat jellemzi (ezt használtuk a fentebb leírt szerkesztéseknél), a jobbszélső pedig az ideális árhullámokat. Most visszatérek a korábban felvetett kérdésre, hogy milyen q l/s ha kiépítésnek felel meg a tényleges, illetve ideális állapot? E kérdésre a feleletet az dönti el, hogy milyen hosszú vizsgálati időszakra vonatkoztatjuk. Az általunk vizsgált 50 éves időszak belvízrendezés esetében megnyugtatóan elegendőnek látszik, így megállapításainkat ennek alapján tettük. A tényleges és ideális kiépítést az 50 éves adatsorunkban előfordult legnagyobb tényleges, illetve ideális árhullámbeli q s z l/s ha-ral vettük azonosnak. A tényleges kiépítés esetében ez 0,20 l/s ha (<7 0, 2 -nak jelöltük), ami összhangot mutat a részben 0,27, részben 0,18, átlagosan 0,23 l/s ha-ra méretezett rendszer névleges kiépítésével, ha figyelembe vesszük részben a területi eltéréseket, részben a csatornák bizonyos mértékű feliszapoltságát. Az ideális kiépítés 0,50 l/s /ш-пак felel meg (q 0, 5 -nek jelöltük). Mindkét fajlagos vízszállítás az 1940-es belvíz idején fordult, illetve fordult volna elő (az utóbbi akkor, ha a levezető rendszer erre a névleges kiépítésre lett volna méretezve). Gondolatmenetünkben tovább haladva, az 5. ábra q 0, 2 0 és g„, 5 0 görbéi tulajdonképpen a 0,20 illetve 0,50 l/s ha-ra kiépített hortobágyi belvízrendszer 50. 0 0,10 0,20 0.30 ОАО 0,50 Az árhullám mértékadó fajlagos vízszállítása q S !t/sha 5. ábra. A levezetőrendszer hatásíok-görbéi Fig. 5 Efficiency curves of the drainage system Az árhullám tömege, В mm
