Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
4. füzet - V. Balló Iván: Az ártézijelenségek
49(i В alló Iván A közlekedőedényes peremelméletnek több tény szól ellene. így: a kutak vízszíne nem a peremhegységektöl mért távolságnak a függvénye. Ugyanazon a helyen a mélyebb kút vize magasabbra emelkedik, mint a kevésbé mélyé. Az Alföld hátas részein felszökő víz alig van, vagy csak igen nagy mélységből számíthatunk ilyenre. A peremektől azonos távolságban viszont a tengerszinthez viszonyítva magasabbra szökő vizet találunk, mint a folyók mellékén. A peremelmélet tarthatatlanságának szemléltetésére tegyük fel, hogy a víztartó rétegeket oldalról a felettük levővel azonos vízáteresztő képességű rétegsorok veszik körül. Ebben az esetben a 10 méter nyomású, 1000 méter mély kutat körülvevő rétegek oldalról egy kilométer távolságban ugyancsak 10 méter ellenállást képviselnének. Az Alföld közepéhez legközelebbi peremhegységek kb. 200 kilométerre vannak. A közlekedőedény-elméletből kiindulva példánkban tehát legalább 2000 méter magas, teljesen folytonos hegységre mint víztartó edényre lenne szükség. Márpedig ekkora területen elképzelhetetlen olyan rétegösszlet, amelyet a víz ne törne át. Sokkal valószínűbb, hogy ha léteznek is mélységi áteresztő rétegek, d bennük tárolt víz nyomása a környező rétegekben uralkodó feszültségi állapotból származik, ez pedig ellene szegül a peremek felől elinduló víz nyomásának. A Bükkben a karsztkutatások során több éven át megfigyelték a vízháztartási egyensúlyt, és annak bevételi és kiadási oldalát olyan hibahatárokon belül találták egyezőnek, amely teljesen kizárja, hogy a beszivárgásra rendkívül alkalmas peremhegyi részből az Alföld alá bármi kis víz is eljuthatott volna a vizsgált időben. A beszivárgott víz a hegység lábánál forrásokból tört fel, és a felszínen folyt le. Mélyfúrású kútjainkkal, képletesen szólva, mindeddig csak egy csepp vizet vettünk ki az alattunk elterülő „tengerből". Megfigyelési módszereink nem alkalmasak a mélységi vízforgalom megbízható mennyiségi vizsgálatára, ezért az eddigi vízkivételek tapasztalatai alapján érdemben nem mondhatunk íléleteí, vajon a mélységi vízkészletek utánpótlódnak-e? Bizonyítottnak csupán annyit látunk, hogy a peremvidékek felől beszivárgás útján gyakorlatilag nincs utánpótlásra lehetőség. Mindeddig az artézi jelenséget horizontálisan vizsgáltuk. Azonban a mélyből történő utánpótlódás lehetőségeit külön szemügyre kell venni, hiszen a gőzállapotú víz a kiürült készletek helyébe onnan könnyen feltörhet. Bármily kevés juvenilis víz képződjék is, ez a korlátlan idő alatt létrehozhatott ilyen feltörő vizeket, és ha van ilyen utánpótlódás, ez sokkal könnyebben érthető, mint a vízszintes vízmozgást feltételező peremi beszivárgás. IIa ez az eset fennáll, akkor is készletfogyasztásról van szó, de az alapkészletek lényegesen nagyobbak, mint amilyenekről eddig szokásos volt beszélni. Cáfolja a peremelméletet, hogy egyes helyeken minden feltétel megvan, ami az elmélet szerint az artézivíz képződéséhez szükséges, mégsincs artézivíz. Viszont ott, ahol a feltételek hiányoznak, megtalálható. Az első eset a 2. ábra szerint képzelhető el. A peremhegységből a csapadékvíz a mélységbe jut. A vízzáró fedőréteg alatt kielégítően áteresztő réteg van, amelyben a víz szivárog, pl. egy befogadó élővízmeder felé. Itt nem alakulhat ki artézi jelenség, mert hiányzik a víz felszínre hozatalához szükséges energia. Az összes helyzeti energiát igénybe veszi a kisebb ellenállás irányában történő vízmozgás. Minden vízmozgásnál megfigyelhető a nyomáscsökkenés, illetve megfordítva: minden
