Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - V. Balló Iván: Az ártézijelenségek

Az ártézijelenségek 485 nyomáscsökkenés vízmozgásra vall. Ilyen eset a Kis-Alföldön a felsőbb rétegekben figyelhető meg. A befogadó itt a Rába és a Duna. A második példára jellemzőek Leningrád artézi kútjai (3. ábra). [17]. Többszázkilométeres körzeten belül semmiféle pérem hegység nincs, a táblás síkságon mégis állandó és bővizű kutak vannak. A víz a vastag szilurkori agyagba ékelt áteresztőbb homokrétegből kerül a felszínre nem is nagy mélységből. E kutak bizonyítják, hogy az artézijelenséghez nem feltétlenül szükséges a peremeken leszivárgó és a mélységi edényekben közlekedő vízmozgás. A tenger felől sem képzelhető el összefüggés, hiszen a tengerszint a kutak nyugalmi vízszintje alatt van. Eddig úgy vélték, hogy a leningrádi kutak esete kivételes. Meggyőződésem szerint éppen a leningrádi kutaknál tapasztalható hidraulikai viszonyok érvényesülnek az artézi kutak többségében, és a másika ritka kivétel, amely csak erős domborzatú tájakon és kedvező felépítés esetén állhat elő. A Földön a sík felszínének kiterjedése sokszorosa a hegységeknek, s így területileg is többségben vannak a leningrádihoz hasonló artézi kutak. 3. ábra. A leningrádi artézikutak vázlata Fig. 3. Schéma des puits artésiens de Leningrad III. A GEO IIID Ii OSZT ATI К US ELMELET Megszerkesztettük az alföldi kutak feszültségi szintjeit a Raja-Szeged-Makó vonalon (4. ábra ). A kúthálózat nem elég sűrű ugyan ahhoz, hogy azonos magassági szintben található talpfeszültségeket külön-külön értékeljük, mégis érdekes az általános kép. Feltűnő a 291. sz. kút viselkedése, amelynél a Duna szintje felett, 92 m A. f. magasságban, a talpfeszültség 4,6 kg/cm

2. Ugyanezt a tápfeszültséget alig 5,5 km távolságban a 276. sz. kútnál már csak 48 m A. f. magasságban találjuk meg. Miután a kutak vízszintjei a statikus feszültségi helyzetet ábrázolják, ez annyit jelent, hogy a két kút közötti rétegösszlet vízszintes ellenállása a feszültségi térben 5,5 km hosszon 44 m szintkülönbség előállítására elegendő, azaz a feszültségesés átlag 0,8 kg/cm

2, km. A keresztmetszeten megfigyelhető a mélyebb 174. sz. és 820. sz. kutak viszonylag nagyobb feszültségtöbblete, amit a további harántolt rétegek újabb ellenállása hoz létre. Az ábrán feltűnik, hogy a nyugalmi vízszintek vonala nagyjában hasonlít a térszín metszetének görbéjéhez, de annál lapultabb. Ez a kép a jelenlegi módszerekkel nem magyarázható, magyarázatát a később tárgyaltak adják.