Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)
4. füzet - II. Kalinin, G. P.: Vízállások és vízhozamok előrejelzése a nem permanens vízmozgás alapegyenleteinek közelítő megoldása alapján
A vízállások és vízhozamok előrejelzése 431 Az árhullámkép alakját befolyásoló főbb tényezőket véleményünk szerint az alábbiakban foglalhatjuk össze: a) a völgyoldali lefolyás során fellépő tározódások, b) a mederhálózatba való belépés a vízgyűjtőterület különböző részein egymáshoz viszonyítva időbelileg eltolódva játszódik le, c) a nempermanens vízmozgás során a mederhálózatban bekövetkező ellapulás, « d) az egyes víztömegek különböző távolsága az alsó szelvénytől. Könnyen belátható, hogy az izokron módszer ezeknek a hatásoknak csak egy részét veszi figyelembe. Nem foglalkozunk az első tényezővel, amelyiknek elemzése talán valamennyi közül a legbonyolultabb. Ez külön tanulmányt kívánna. "Vizsgáljuk most a mederhálózatban kialakuló nempermanens vízmozgás jelenségeit a víztömegnek a mederhálózatba való belépésétől kiindulva. A fentebb ismertetett elmélet alapján a vízfolyásokat egymásutáni mederszakaszok sorozatának tekinthetjük, amelyiknek hatása egy-egy tározómedencével jellemezhető. Ha a tározódott víztömegek és a lefolyó vízhozamok kapcsolata lineáris és az egyes jellemző mederszakaszokra megállapított levonulási idő azonos, a fentebb levezetett levonulási görbék alkalmazásával juthatunk megoldáshoz. Az alsó szelvényhez csatlakozó első szakaszon belépő víztömegek hatásaként levonuló vízhozamok időbeli eloszlását a At -1 Qui = 4i — e T képlet adja, ahol Q l t az alsó szelvényen a t időpontban áthaladó vízhozam az első jellemző mederszakaszba belépő víztömegek hatására, q 1 a vizsgált At időszakban a vízgyűjtőterületről az első jellemző mederszakaszba belépő átlagos vízhozam, T az azonos vízhozamok levonulási ideje a jellemző mederszakaszon, t a vizsgált At időszak közepétől számított idő. A további tárgyaláshoz az egyes mederszakaszokon belépő vízhozamokat célszerűbb az egyes részvízgyűjtőterületekre vonatkoztatott lefolyási magasság alapján kifejezni: a = 4 n At ahol f n az n-ik jellemző mederszakaszhoz csatlakozó részvízgyűjtőterület, h n pedig az f n területről a vizsgált időszakban lefolyó vímennyiségnek megfelelő lefolyási magasság. A helyettesítést elvégezve T eredményhez jutunk. A második jellemző mederszakaszon belépő hozzáfolyásból származó vízhozamokat az alsó szelvényre vonatkozóan a О -hhl e~ 7 - T2 e kifejezés adja.
