Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

4. füzet - II. Kalinin, G. P.: Vízállások és vízhozamok előrejelzése a nem permanens vízmozgás alapegyenleteinek közelítő megoldása alapján

A vízállások és vízhozamok előrejelzése 421 G. P. Kalinin professzor P. J. Miljukovval közösen írt 1958. évi munkájában [3] mutatott rá elsőízben arra, hogy a megoldás kulcskérdése a számítási szakasz hosszának a megválasztása. A nempermanens vízmozgás részletes elemzése alapján értelmezett „jellemző mederszakasz" fogalmának bevezetése mind az elméleti megalapozottság, mind a számítástechnikai egyszerűsítés terén új lehetőségeket nyit meg az eljárás széleskörű alkalmazásának megkönynyítésére. Az alábbiakban a felszíni lefolyási ciklus átfogó szemléletébe állítva foglalja össze Kalinin professzor az utóbbi évek kutatásainak eredményeit. À vizek felszíni és felszín alatti összegyülekezésének a különböző fizikai — földrajzi adottságok között kialakuló rendkívül sokrétű folyamatait ez idő szerint nem lehet differenciál egyenletekkel pontosan leírni és ilyen úton gyakorlatilag kielégítő pontosságú eredményekre jutni. Ennek főbb okai: 1. Nem ismerjük eléggé a lefolyás egyes elemi folyamatait (a hóolvadást, a csapadék kialakulását és földrehullását, a beszivárgást, a párolgást, a vizek összegyülekezését stb.) 2. A különböző természeti adottságok között kialakuló elemi folyamatok szintézisét rendkívül sokrétű és nehezen megfogalmazható törvényszerűségek szabályozzák. 3. Nincs elegendő kísérleti és észlelési adat a fentebbi elemi folyamatok időbeli és térbeli alakulásának megismerésére. Ugyanakkor a gyakorlat egyre több - és egyre sürgetőbb igényeket támaszt a hidrológia és különösképpen a hidrológiai előrejelzések terén. Érthető tehát, hogy az elméleti kutatások eredményei mellett széles körben használatosak különböző jellegű tapasztalati összefüggések is. Az előrejelzési módszerek egyik legpontosabb és fizikailag legjobban megalapozott csoportja a természetes vízfolyások hidraulikai vizsgálatának eredményeire támaszkodik. Az utóbbi 10—15 évben a vízjárás előrejelzésének ezek a módszerei jelentékenyen fejlődtek. Az árhullámok mederbeli levonulásának elemzésén alapuló előrejelzéseket általában sikerrel lehet alkalmazni a legkülönfélébb gyakorlati célokra és az előrejelzésekre támaszkodva csökkenteni lehet a vízépítési műtárgyak méreteit is. így például hidraulikai módszerekkel kidolgozott előrejelzések alapján — a vízépítés történetében elsőízben — számottevően csökkenteni lehetett a kahovkai vízerőmű duzzasztóművének nyílásméretét, ami sok millió rubelnyi megtakarítást eredményezett. Az előrejelzések hidraulikai módszerei kiterjeszthetőek a lefolyási folyamat számos alapvető mozzanatára és szilárd elméleti alapul szolgálhatnak a lefolyás több elemi mozzanatának szintézisére felépített előrejelzési módszerek kidolgozásához. A vizsgált módszereknek tehát a szűkebb értelemben vett önálló alkalmazáskörén kívül nagy a jelentőségük az előrejelzés más módszereinek elméleti megalapozása tekintetében is. A természeti adottságok rendkívüli változékonysága a hidraulikai alapadatok meghatározásának bizonytalanságai és technikai nehézségei miatt a természetes