Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - II. Szitkey László: Üzemeink, közintézményeink vízellátása és szennyvízkezelése

34 Szitkey László Szennyvíztisztítás, szenny vízártalmak • A veszélyes szennyvizeket kibocsátó üzemek többsége megfelelő tisztítóberendezéssel nem rendelkezik, illetve többé-kevésbé elavult és megfelelő karbantartás hiányában üzemképtelenné vált ilyen berendezéseit nem üzemelteti. Megfelelő módon a kibocsátott veszélyes szennyvizeknek csak mintegy 30%-át tisztítják. A kielégítő fokon tisztított szennyvizek országos mennyisége 460 000 m

3/nap, ennek azonban mintegy negyedrésze az ártalmas szennyvizekkel együtt a tisztítóberendezéseken átbocsátott nem szennyezett vízmennyiség. A befogadókba vezetett nagy tömegű tisztítatlan ártalmas szennyvíz számottevő népgazdasági kárt okoz. Az élővízfolyások szennyeződésének intenzitását a szennyvízkibocsátás vízgyűjtők szerinti megoszlásából lehet megállapítani. Az ország területe három nagy vízrajzi egységre osztható fel: a Duna (a Balatonnal), a Tisza és a Dráva vízgyűjtőjére. A szennyvízkibocsátás 38%-a a Duna, 47%-a a Tisza, 0,2%-a a Dráva vízrendszerét terheli. A fennmaradó mennyiség (680 000 m

3/nap, 15%) lefolyástalan területeken elszikkad, illetve a szennyvíz, befogadója az adatszolgáltató lapokból nem tűnt ki. A vízrendszerek közül a Duna vízgyűjtőterületén viszonylag kismértékben jelentkezik szennyvízártalom. A Tisza vízrendszere a szennyvízkároktól legjobban sújtott terület. Közvetlenül a Tiszába napi 915 000 m

3 vizet engednek be, ebből 93% gyakorlatilag tiszta, felmelegedett hűtővíz, többsége a Tiszapalkonyai Erőműtől származik. Hazánk szennyvízártalommal legjobban sújtott része a Sajó folyó és mellékvizei. A Sajó már Csehszlovákiából jelentős szennyeződést hoz magával. Vízrendszerébe hazai üzemeink összesen 1,1 millió m

3/nap vizet bocsátanak be, ennek jelentős része, csaknem 150 000 m

3/nap veszélyes szennyeződésű. Szennyvizeket többségükben nem tisztítják, így a folyóban a halállomány teljesen kipusztult, vízellátási, sőt mezőgazdasági öntözési célokra is alkalmatlan, gyakorlati szennyvízfolyás. A Zagyva—Tarna folyókba bocsátott jelentős mennyiségű szennyvíz túlnyomó többségét tisztítják, így ezen a vidéken az ipari szennyvizek ártalmaira kevés panasz merül fel. A felmérés adatai csupán a szennyeződés minőségét és a szennyvizek menynyiségét tüntetik fel. A szennyvízártalmak ezeken kívül azonban jelentős mértékben függnek a szennyeződés töménységétől is. Ezért az egyre fokozódó ártalmak szükségessé teszik e kérdés helyi vizsgálatokkal kiegészített, részletes elemzését. V. AZ ÜZEMI VÍZELLÁTÁS ÉS CSATORNÁZÁS JELENTŐSÉGE A VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁSBAN Az üzemek és közintézmények saját vízellátó berendezései a vízkészleiek legnagyobb fogyasztói. Ugyanakkor az e létesítmények által kibocsátott szennyvizek jelentik a legveszélyesebb fertőzést vízfolyásaink hozamára, amely sokszor a felszíni vízkészletek újbóli hasznosítását — mind ipari, mind mezőgazdasági célokra — lehetetlenné teszi. Ezt mutatja az üzemi vízellátás és csatornázás állapot felvétele is, ha ennek eredményeit — a közműves ivóvízellátás és a közcsatornázás felmérése során