Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - IV. Ihrig Dénes: Altalajöntözés talajvízszín szabályozással

•318 Ihrig Dénes A kapilláris víz magassága és a kapillárisán utánpótlódó víz mennyisége a talaj szemszerkezetétől és a hézagok nagyságától függ. A kapilláris víz magasságáról az alagcsövek közötti mezőkön a különböző mélységben vett talajminták nedvességtartalmának megmérésével győződhetünk meg. A nedvességmérésekkel azonban a talaj összes víztartalmát megmérjük. Ezért ha a különböző mélységű pontokban megmért nedvességtartalmakat grafikonon felrakjuk, és a pontokat összekötjük (3. ábra), a kapillárisán felemelkedő víz felső síkját ott találjuk, ahol a talaj nedvességtartalma már állandó értéket vesz fel. A 4. ábrán azt látjuk, hogy a durva homokban a kapilláris nedvesség 40 cm-re, a valamivel finomabb homokban 50 cm-re, a nagyon finom homokban pedig 120 cm-re emelkedik a talajvízszín fölé. Ez az ábra azt is mutatja, hogy a talaj hézagait közvetlenül a talajvíztükör fölött majdnem teljesen kitölti a víz, de minél jobban nő a távolság a talajvízszinttől, annál inkább csökken a talaj víztartalma. Ebben a nyílt kapilláris zónában a szilárd talajalkotók mellett víz és levegő is van, ezért ebbe a zónába a gyökerek be tudnak hatolni. A középfinom homokokban, az ábra szerint, a hézagok a talajnak mintegy 40%-át teszik ki. A talajvízszín alatt minden hézagot, a talajvízszín fölött pedig a hézagok mind kisebb százalékát tölti ki a víz és 50 cm-rel a talajvíz fölött már csak a talajszemcsék által megkötött víz van. A talaj nedvességtartalmát a függő kapilláris víz is növelheti. Ez az a víz, amelyet a talaj tart vissza az emelkedő kapilláris zóna fölött a beszivárgó csapadékvízből, vagy a talajvízszín süllyedése után. 4. ábra. A különböző talajok kapilláris vízszínemelkedésének vázlatos összehasonlítása 5. ábra. A talajvízszín és a különböző magasságú térszín (I, II, III) egymáshoz viszonyított távolságának hatása a gyökérzóna nedvességváltozására (Kalisvaart után)