Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - IV. Ihrig Dénes: Altalajöntözés talajvízszín szabályozással

Altalajöntözés 319 A talaj ideális víz- és levegőellátását tehát olyan altalaj öntözési módszerrel lehetne elérni, amely a talajt időszakosan magas vízszínnel gyorsan és teijesen átnedvesítené, amit aztán a víz gyors leszívása követne. A gyakorlatban azonban ilyen rendszert igen nehéz lenne megvalósítani. A továbbiakban a talajvízszínszabáhjozás részletes vizsgálata végett vegyünk egy olyan esetet, amelynél az az optimális talajvízállás, lia a talajvízszín 50 cm-re van a jelszín alatt (5. ábra), A talaj optimális nedvességellátását az időjárás befolyásolja lényegesen. Ha az időszak folyamatosan száraz, a talaj vízszínnek ennél valamivel magasabban kellene lennie, mert a kapilláris zóna felső részében már kevés a nedvesség. IIa most a talajvízszínt 50 cm helyett 40 cm magasra emelnénk, a felső rétegek kapilláris nedvességellátása már jelentékenyen javulna. Mégsem szabad a talajvízszínt túlságosan felemelni, mert ekkor már túl kevés levegő marad a talajban. Ha az időjárás csapadékos, alacsonyabb a hőmérséklet, a levegő megnövekedett nedvessége következtében a párolgás is csökken. Ezzel ismét változik a helyzet. Az 5. ábra azt is mutatja, mi történik a talajban, ha a nagy csapadék mellett a talajvízszínt ugyanazon a szinten tartjuk. Ekkor a kapilláris zóna fölött nagymenynyiségű függő kapilláris víz is keletkezik, a kapilláris zóna felső 10 cm-ében a nedvességtartalom 0—8% helyett 15—25% lesz, és így kevesebb a levegőtartalom. Ha pedig még több csapadék hull, mint amennyit a talaj a pórusai között tartani tud, a talajvízszín fog emelkedni, néha egészen a felszínig, ahol a víz tócsák formájában jelenik meg. Ebben az esetben a pórusok között a víz és a levegők aránya még kedvezőtlenebb. Miután így a változó időjárás a talaj nedvességtartalmát lényegesen befolyásolja, azért elméletileg a talajvízszínt állandóan változtatni kellene. Ezt a táplálócsatorna szabályozásával lehetne végrehajtani. Ha az időszak folytatólagosan száraz és a talaj vízszín 40 cm-rel van a felszín alatt, a talaj víz- és levegőellátása jó. Ha most a párolgás pl. 4—5 mm naponként, akkor ahhoz, hogy ilyen talajvízszínt tartani lehessen, a csatorna vízszínének kb. 10 cm-rel magasabban, vagyis 30 cm-rel a felszín alatt kell lenni. Ha pedig a párolgás csökken és a talaj vízszínt továbbra is 40 cm-en akarjuk tartani, a csatornavízszínt 30 cm-ről 40 cm-re kell csökkenteni, mert különben a talajvízszín emelkedne. Ha az időszak csapadékos, a gyökerek mind a függő, mind az emelkedő kapilláris vízzel el vannak látva. Ha a csapadék kevés, pl. éppen csak akkora, hogy a párolgási veszteséget fedezi, az eredmény ugyanaz, mintha nem volna párolgás. De lia a beszivárgó víz teljesen kitölti a talaj vízfelvevő képességét, mint ahogy ez az ábrán látható, 50 cm-es talajvízszínnél a víz- és levegőellátás közelítően azonos lenne azzal, amelyet az emelkedő kapilláris víz egymaga szolgáltat 40 cm talajvízszín mélységnél. Ha több csapadék hull, mint ennek a talajvíz feletti rétegnek a vízfelvevő képessége, akkor a csatorna vízszínét még 50 cm alá is kell süllyeszteni, hogy a talaj felesleges vízkészlete gyorsan kiürüljön. A talajvízszín, a táplálócsatorna-vízszín, az időjárási viszonyok és a növények nedvességellátása közötti kapcsolatot hasonlóan lehet meghatározni más kisebb vagy nagyobb kapilláris emelkedési magassággal bíró homokos talajoknál is.