Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - II. Szitkey László: Üzemeink, közintézményeink vízellátása és szennyvízkezelése

Üzemeink és közintézményeink 25 üzemeire, továbbá a nagyvízfogyasztó helyi (tanácsi) iparra, kommuális, szociális és kulturális közintézményekre terjesztettük ki. Az adatfelvétel lebonyolítását az érintett minisztériumok, főhatóságok és tanácsok közreműködésével hajtottuk végre. A beérkezett adatszolgáltató lapok ellenőrzésére, az adatok csoportosítását és összesítését központilag a Főigazgatóság vízellátási és csatornázási önálló osztálya végezte. A jelmérés keretében közel 2000 ipari és egyéb üzemet, közintézményt figyeltünk meg. A csőhálózat jellemző adatainak bekérésétől el kellett tekintenünk, mert az adatszolgáltatók többsége ezeket nem ismeri, feltárásuk költségigénye nem állott arányban az adatgyűjtés által biztosítható eredménnyel, végrehajtása a felmérési munkát rendkívül elnyújtotta volna. A begyűjtött adatokat szervezet, a termelésben elfoglalt hely, területi elhelyezkedés (megyei részletezés), közigazgatási jelleg és vízrajzi tájegységek szerint csoportosítottuk. A felsorolt szempontok közül. csak a termelésben elfoglalt hely szerint csoportosított adatokat ismertetjük részletesen. Az adatok népgazdasági ágak és ágazatok (iparcsoportok, iparágak) szerinti kigyűjtése alapján a népgazdasági tényezők vízellátásra és csatornázásra gyakorolt hatása elemezhető. Az üzemek ágazati sorolása gyakorlatilag a termelés technológiáját, ezzel a vízigény mennyiségi, és minőségi feltételeit, a szennyezések fajtáit határozza meg, tehát a legalkalmasabb az általános gazdasági következtetések levonásárai III. Vízellátás Az ipari és egyéb üzemek, közintézmények a rendeltetésszerű működéshez, a termelés technológiai folyamataihoz szükséges vizet vagy saját víztermelő berendezéseikkel biztosítják, vagy a közművek, illetve más iparvállalatok hálózatáról szerzik be. Ennek megfelelően megkülönböztetünk üzemi víztermelést és vásárolt vízmennyiséget. A kettő összege az összes vízbeszerzés vagy frissvíz felhasználás. Főként a vízszegény vidékeken, különösen a vízigényes üzemek teljes szükségletét nem lehet friss vízzel kielégíteni, a beszerzett vízmennyiséget forgatni kell. A vízbeszerzés és az újból felhasznált, a forgatott vízmennyiség együttesen adja a teljes vízfelhasználást. (I. táblázat.) Az ipari vízhasználatok túlnyomó többsége a termelési technológia folyamataihoz szükséges vízmennyiséget biztosítja. Ezzel szemben a bányászatnál jelentkezik olyan vízkiemelés is, amelynek döntő többségét hasznosítás nélkül vezetik el, a víztermelés célja a bányaművelés biztosítása a túlnyomórészt karszt eredetű vízbetörésekkel szemben. Ezt a negatív értelemben vett vízkitermelést a táblázatok külön bányavízkiemelés megjelöléssel tüntetik fel. Az üzemek saját vízkitermelésének vizsgálata vízkészletgazdálkodási szempontból jelentős. A vásárolt vízmennyiség alakulása a lakosság ellátására közműhálózatok üzemi terhelésére, a vízforgatás a vízkészlettakarékosság fokára, a teljes vízfelhasználás pedig az egyes népgazdasági ágak, ágazatok, iparcsoportok és iparágak vízigényességére jellemző. A víztermelés, vízbeszerzési és felhasználási adatokat az 1958. évi legnagyobb napi értékek alapján vesszük figyelembe. A közölt víztermelési adatok egyben az üzemi vízmüvek kapacitásával azonosnak tekinthetők, mert az üzemek és intézmények maximális igényei szinte kivétel nélkül teljesen igénybe veszik a kiszolgáló művek teljesítőképességét.