Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - III. Starosolszky Ödön: A hullámzás hidraulikája

A hullámzás hidraulikája 299 ábra. Az Airy-féle hullámhossz számítására szolgáló grafikon Bild 7 Schaltbild zur Berechnung der Wellenlänge nach Airy ki, viszont L'

0 = gT

2 azaz a tanh 2nd = l-hez tartozó hullámhossz. A 7. ábrából kivett L

AjL'

0 viszonyszámot tehát Lú-al szorozva, az L

A meghatározható és a 6. ábrán leolvasott L/L

A viszonyszámmal szorozva, az L valóságos mértékadó hullámhossz ismertté válik. A hullám sebesség а С = L/T képlettel egyszerűen számítható. Viszont a korona vízszintes irányú előremozgásának n

max legnagyobb sebessége a 8. ábrán a 2 gr]

0/C

2 függvényében kiolvasható u

ma

x/C viszonyszámmal kapható. Megjegyzendő, hogy az Airy-elmélet a valóságosnál kisebb sebességet (azaz belőle számítható ütőerőt) szolgáltat. Érdemes megemlíteni, hogy a fentiekben közreadott nomogramokat Bretschneider [3] egy floridai tavon összehasonlította több hullámmérő állomás adataival és igen jól egyező eredményeket kapott. A kiegyenlítő számítással meghatározott nyugalmi vízszin feletti koronamagasságok és a nomogramról leolvasott értékek között az alábbi összefüggést írta fel: 8. ábra. A hullámkorona legnagyobb vízszintes sebessége Bild 8 Grüssle horizontale Geschwindigkeit des Wellenscheitels bokzlelt = 0,016 + 1,045 [elszámított (10) vagyis az átlagos eltérés 4%-ra tehető. A regressziós tényező r = 0,958, vagyis a kapcsolat igen szoros.