Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - III. Starosolszky Ödön: A hullámzás hidraulikája

300 Starosolszky Ödön A hulláin törése A vízmélység csökkenésével a hullámzás jellege megváltozik, a hullám leiszínen észlelhető jellemzőire a fenék is hatni kezd, a hullám megtörik. Az ún. magányos hullám elmélete adja a határértéket a sekélyvízi hullámzásnál. Eszerint a megtörő hullám magassága II

t = 0,78 d és a sebessége a törésnél a C

t = = ]f2gH

t képlettelszámítható. Mint az előbb is említettük, a hullám teljes egészében a nyugalmi vízszint felett alakul ki, illetve a d/L érték -» 0. Az elmélet továbbfejlesztése révén Münk [3, 4] kísérletileg is igazolható, de viszonylag elég komplikált új sekélyvízi hullámelméletet állított fel. amelynek ismertetése meghaladja tanulmányunk kereteit. A hullámtörés jelenségének számításával a kísérleti eredmények ismertetése előtt állapítsuk meg a vizsgálandó tényezőket. Ezek: a) a vízmélység, amelynél a hullámtörés bekövetkezik, tt. ábra. A hullám megtörési helyén levő vízmélység Suquet nyomán Bild 9 Wassertiefe bei der Brandunijsstelle nach Suquet 10. ábra. A megtörő hullám magassága Münk nyomán Bild 10 Höhe der brandenden Welle nach M unk