Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

3. füzet - II. Szesztay Károly: A vízjárás előrejelzésének néhány módszere

Vízjárás előrejelzése 253 •/dini. A vízjárás és a szabályozó meteorológiai tényezők ábrázolására ill. a lefolyásnak összetevőkre bontására a 2. ábra mutat be egy példát. A feldolgozásba bevont tényezők összeállítása és az adatlapok méretaránya — a szóban forgó feladathoz igazodva — igen különböző lehet. Az ilyen adatlapok jelentik a hidrológus számára a „laboratóriumi üvegcsatornát", amelyek több évtized és esetleg sok ezer km

2-nyi terület jellemző vízjárási eseményeit foglalják össze számára. Az adatlapokból a vizsgálni kívánt összefüggésre vonatkozó adatok táblázatokba, majd milliméterpapírra kerülnek. A kapcsolatok kielemzésének legcélszerűbb eszköze általában a grafikus kiegyenlítés. Két- és háromváltozós összefüggések a kapcsolati ábrákba felrakott pontok elhelyezkedése alapján közvetlenül megállapíthatók. Négy- és többváltozós kapcsolatokat általában célszerű kétes háromváltozós rész-függvényekre bontani[9]. A rész-függvények adatainak utólagos összeépítésével többváltozós, koaxiális ábrákban is ki lehet fejezni az eredményt [10], de gyakorlati rutin-használatra a rész-függvényeket kifejező ábrákon végzett leolvasások számtani, vagy súlyozott átlagolása általában jobban megfelel. A grafikus kiegyenlítés szubjektív hibái ill. bizonytalanságai megfelelő szerkesztés-technikai segédeszközökkel egyszerűen és gyorsan kiküszöbölhetők [11]. A statisztikai alapon megállapított összefüggéseket utólagosan — grafikus kiegyenlítés esetében munka közben is — ellenőrizni és javítani lehet fizikai határfeltételek és mérlegelések alapján [8, 63—65 oldal]. Az előrejelzési szolgálat megszervezése Az előrejelzés módszere és a szolgálat megszervezése a hidrológiai ill. a vízgazdálkodási adottságok szerint vízfolyásonként igen különböző lehet. Nagyobb vízfolyásokon általában célszerű különválasztani a főbb vízmérceállomásokra vonatkozó központi szolgálatot és a helyi előrejelzési ügyeletet. Heves vízjárású kisebb vízfolyásokon a hidrológiailag lehetséges időelőnyök minél teljesebb kihasználása a legfőbb szempont. A szolgálat megszervezésében a megbízható és gyors hírközlés biztosítása ilyenkor minden gazdaságilag megengedhető anyagi áldozatot megérdemel. A vízmércehálózatra támaszkodó előrejelzések általában megbízhatóbbak a meteorológiai adatokra felépítetteknél és feltétlenül olcsóbban teremthetők meg. Nagyobb vízrendszerek esetében első teendő mindig a felsőbb szakaszokon észlelt vízállások alapján kiadható előrejelzések megszervezése. Kisebb vízfolyásokon, vagy ha az időelőny növelését jelentős gazdasági érdekek kívánják, az előrejelzésbe a vízgyűjtőterületen végzett meteorológiai észleléseket is be kell vonni. A néhány hónapos vagy nagyobb időelőnyű hosszúidejű előrejelzéseknél a hírközlés és a szolgálat ellátása általában nem jelent külön anyagi megterhelést, a segédleteket kidolgozó központi szerv az előrejelzések esetenkénti kidolgozását is elláthatja. Az előrejelzési szolgálat ellátása nem gépies munka. Minden segédlettől meg kell kívánni, hogy gépies használata is mentesítsen a durva hibáktól, de az előrejelzési szolgálat csak úgy válhat igazán eredményesé, ha a különböző kiindulási adatokból és különböző viszonylatokra kapott eredményeket a szolgálatot ellátó személy szintetizálni tudja.