Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - I. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a magyar Duna jégjárására (folytatás)

A csatornázás hatása 19pattanó időzített lövedékek a környékbeli településeket komolyan veszélyeztették. Hazai viszonylatban közismert, hogy 1956-ban a dunaföldvári, valamint a jugoszláv szakaszon a többszöri nagyarányú légi bombázás eredménytelen maradt [62]. 5. Szervezeti intézkedések A jég elleni küzdelem irányítása a természetes állapotban levő folyókon is rendkívül sokrétű és nagy körültekintést igénylő feladat. Fokozottabb mértékben érvényes ez a megállapítás arra az esetre, ha a folyó csatornázását már megkezdték és a jégjárás szempontjából egyedülállónak tekinthető vízlépcsőt építettek. Rámutattunk arra, hogy a csatornázott hajózható folyókon a jég elleni küzdelemben a hajózás és az energiatermelés, valamint az árvédelem érdekei ellentétesek. A vízlépcsőknél a télelőn követendő eljárás meghatározása általában az energiatermelés és a hajózási érdekek gazdasági mérlegelése alapján lehetséges, viszont a télutón követendőknél az árvédelmi érdekek a döntőek és ezek minden más érdeket megelőznek. Az előzőek alapján felsoroljuk azokat a szervezeti intézkedéseket, amelyeket a jég elleni eredményes küzdelem érdekében feltétlenül szükségesnek tartunk. a) Mivel a részben, vagy teljesen csatornázott folyó egyik bögéjéből sem bocsátható le a jég az alatta levő bögébc vagy a természetes állapotban maradó folyószakaszra mindaddig, amíg az nem jégmentes, azonnal belátható, hogy a Dunán, mint nemzetközi folyón, a vízlépcsők duzzasztóteréből való jégleboesátás rendjét az érdekelt államok közötti nemzetközi megegyezéssel kell szabályozni. Az egyezményben a nemzetközi együttműködést is biztosítani kell a jeges időszak tartamára. Ebben az egyezményben ki kell mondani, hogy a vízfolyás szerint feljebb fekvő államok, a jéglevezelés tekintetében a lejebb fekvő államok biztonságát kötelesek a legmesszebbmenően figyelembe venni. b) A jég elleni eredményes küzdelem alapfeltétele a mindenkori jégviszonyok pontos ismerete. A beállás megtörténte után a jégviszonyokról a jeges vízszínek alakulása tájékoztat. Ezért a vízmércehálózatot annyira kell sűríteni, hogy a vízlépcsők duzzasztóterében legalább 10 km-enként, a természetes állapotban maradó folyószakaszonként pedig legalább 15 km-enként legyenek télvíz idején állandóan észlelő vízmércék. c) Ezenfelül meg kell szervezni a megbízható jégmegfigyelő, idő- és vízjárás előrejelző, valamint a kifogástalanul működő hírközlő szolgálatot. A jégmegfigyelésnek ki kell terjednie a zajlás sűrűségének, a jégtakaró felépülési körülményeinek (felépülési sebességének stb.), állapotának, vastagaságának és a felsoroltakban bekövetkező mindennemű változás észlelésére. A jég megjelenésétől az eltűnéséig tartó rendszeres légi megfigyelés feltétlenül szükséges. d) Meg kell szervezni az államközi közvetlen tájékoztató szolgálatot is. e) A jég elleni küzdelem műszaki irányításával minden dunamenti államban teljes hatáskörű meghatalmazottat kell megbízni. A szomszédállamok meghatalmazottainak közvetlen érintkezési lehetőségét biztosítani kell. A jég elleni küzdelemben résztvevő minden szervet a meghatalmazott alá kell rendelni. A küzdelemben elsősorban a kártétel nélküli lefolyást, másodsorban — nemzetközi víziútról levén szó — a hajózás biztosítását kell szem előtt tartani. 2*