Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

1. füzet - I. Horváth Sándor: A folyócsatornázás hatása a magyar Duna jégjárására (folytatás)

20 Horváth Sándor Az energiatermelés érdekeit — legalábbis addig, amíg az 1948. évi Dunaegyezményt nem módosítják — ezek alá, azonban feltétlenül és minden esetben az árvédelem érdekei alá kell rendelni. f) Az egyes vízlépcsők duzzasztótere, valamint a természetes állapotban maradó folyószakaszok jégvédelmével a helyi viszonyokat jól ismerő vízépítő (folyószabályozó) mérnököt kell megbízni. A helyi megbízott a gondjaira bízott szakasz jégvédelmét a meghatalmazott rendelkezései szerint a szomszédos szakaszokkal összhaggban irányítja. A szakaszvédelemben résztvevő minden szerv a megbízott rendelkezéseit teljesíteni tartozik. * Ebben a tanulmányban statisztikai adatokra támaszkodva jellemztük a Duna Engelhartszell és Sulina közötti kereken 2200 km-es szakaszának jégjárását. Ennek ismeretében a passaui Kachlet-vízlépcső duzzasztóterének jégviszonyait értékelve következtettünk a Devin alatti szakaszon tervezett vízlépcsők kiépítése után a magyar Duna várható jégjárására. Irodalmi adatok alapján — a részleteket mellőzve — rámutattunk azokra a rendszabályokra, amelyeket a vízlépcsők műtárgyainak jégvédelmére világszerte alkalmaznak. Végül összefoglaltuk azokat a teendőket, amelyeket a vízlépcsők bögéiben és a természetes állapotukban maradó folyószakaszokon a jég okozta kártételek elhárítására, illetve a csökkentésük érdekében szükségesek. Nyomatékosan rámutattunk arra, hogy egyik vízlépcső duzzasztóteréből sem szabad a jeget minaddig leengedni, amíg az az alatta levő bögében, illetve folyószakaszon állójég van, éppen ezért a duzzasztóterekben felhalmozódó jég levezetésének rendjét és a dunamenti államok együttműködését nemzetközi egyezményben kell szabályozni. A tanulmány egyes megállapításai — közvetlen tapasztalatok hiányában — következtetések eredményei, tehát azokat ellenőrizni kell. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a vízlépcsők, a csatlakozó bögék és a természetes állapotukban maradó folyószakaszok jégvédelmét a már üzemben levő dunai és a Szovjetunió délről északra tartó folyóin épült vízlépcsőknél a helyszínen tanulmáynozni. Az elmúlt 20 esztendő alatt négy ízben (1940., 1941., 1945. és 1956. években) pusztított hatalmas károkat okozó jeges árvíz hazánkban és a jég további két alkalommal (1942- és 1954-ben) rendkívül veszélyes körülmények között vonult le. Ezért most, amikor a folyó természetes jégjárásába beavatkozni készülünk, a szükséges tapasztalatokat előre kell megszereznünk. A tanulmány célja volt rámutatni azokra a — teljes mértékben még világviszonylatban sem tisztázott — nehézségekre, amelyek a jégjárást tekintve a Duna csatornázásával kapcsolatosak. Ezek azonban — és ezt kiemelve [hangsúlyozzuk — nem olyan mértékűek, hogy a Duna komplex hasznosítását akadályoznák, minthogy más folyók kihasználását sem akadályozzák meg. A rendelkezésre álló időt azonban — hogy a megváltozó helyzet urai lehessünk — jól ki kell használnunk a kérdés további részletes tanulmányozására és a viszonyainknak megfelelő, minden tekintetben megnyugtató rendszabályok kidolgozására.