Vízügyi Közlemények, 1961 (43. évfolyam)

2. füzet - VI. Vita

Szivárgás számítása 219 A további okfejtések céljából utalnunk kell néhány fizikai alapfogalomra. Közismert, hogy a potenciálelmélet egyetlen megengedhető alkalmazási területe a vízmozgások vizsgálatánál éppen az általunk tárgyalt esetben van, jóllehet az alapdifferenciálegyenletekben szereplő inerciós tagok a változó szelvényű, szabálytalan talajpórusok esetén, szigorúan véve mindig létezni fognak. Mivel ezek a tagok a sebesség négyzetével arányosak, úgy elegendően kis sebességeknél megengedhető elhanyagolásuk. Éppen ez ad alapot arra, hogy egy tetszőleges elemi szivárgási útszakaszban érvényes mozgásra merőlegesen felvett szelvényben keletkező nyomásesést a közismert I = V-f-~ (2) /

2 9 kifejezéssel definiáljuk, ahol / = a vizsgált elemi talajpórusok közötti szivárgási út szelvényterületével arányos mennyiség, a = fizikai-morfológiai állapotjellemző tényező. Ha ezek után a statisztikai értelmezésből kiindulva az elemi pórusszelvényről egy elemi térfogatra térünk át, s tetszőleges formában írjuk fel a sebességek kifejezését, akkor - m Г , mg Г f

2 ah dF (3) (F) (F) nem szorul bizonyításra, hogy a, / és 9/i/9a;-mennyiségek változása egymástól független, ezért felírható, hogy - mg]

2 dh v a a

xi azaz —£ amely egyben а к szivárgási tényező helyes fizikai értelmezését is megadja. Nyilvánvaló, hogy к — const esetben Ah = 0. A fenti kiegészítő értelmezés bevezetésére azért volt szükség, hogy világosan lássuk a szerző által alkalmazott „szivárgási ellenállás" kifejezés tényleges fizikai jelentését. A vizsgált elemi térfogatra vonatkozóan, figyelembevéve a folytonosság egyenletét, nyilvánvaló, hogy dv dx , (dh 9

2/i dx\ V дх' ~2 = Эж

2 ' j ' (6

) dx illetve a korodináták kezdőpontjától egy + — értékkel jobbra eltolt szelvényre